Tanulás, művelődés, ismerkedés és minden Földi jó

Ismét péntek van, ami azt jelenti, hogy újra lelkiismeretfurdalás nélkül (pontosítok: mérsékelt mennyiségű lelkiismeret-furdalással) tudok foglalkozni a bloggal! Bevallom, már nagyon hiányzott, hogy írhassak (ez az oka a váratlanul, hét közepén felbukkanó bejegyzésnek), mégpedig azért, mert tartottam magam a kitűzött célomhoz, és ismét megkezdtem a tantárgyi követelmények teljesítése érdekében vívott esélytelen harcomat. 

Háttérben a Rómában vásárolt könyvjelzőm
és persze egy Bibó István válogatott művek

Múlt hétvégén le is ültem Rómát jegyzetelni. Rájöttem, hogy nem lesz elég, hogy szeretem ezt a tantárgyat, valamivel még fokozni kéne e program élvezeti faktorát, úgyhogy kitaláltam, hogy meggyújtok egy gyertyát. Ennek az ötletnek részben az volt az alapja, hogy olvasmányaim szerint az illatgyertyák segítenek a tanulásban - de illatgyertyám nem lévén tökéletes volt egy egyszerű karácsonyi gyertya is: annál jobb, a láng melege és az olvadó viasz illata az elmúlt karácsonyok és Márton-napok kellemes emlékét hozta eszembe. 

A másik megfontolásom, ami a gyertyagyújtást eredményezte, a nagy elődeink hagyománya volt: eszembe jutott a sok iskolában tanult és megszeretett költő és író, akik éjjel, gyertyafényben próbáltak jogot tanulni, és így egy kicsit ők is motiváltak a tanulásra. Később rájöttem, hogy ezt a kompozíciót, amely önmagában is szép, tovább lehetne fokozni: ugyanis Orientációs Napokon kaptam egy kiváló újságot, amelynek a címlapja éppen illik a már-már házioltárként is funkcionáló íróasztalomra:

Földi professzor vigyázó tekintete 

Amikor pedig már azt hittem, hogy egyszerűen nem lehet hangulatosabb környezetet teremteni a Római jog tanulásához, sercegni, füstölni majd lángolni kezdett az elektromos főkábelünk: a villanyt természetesen le kellett kapcsolnom, így valóban gyertyafényben folytathattam a jegyzetelést. Kemény munkával, két hét után elmondhatom, hogy az egy előadás alatt átvett tananyagnak közel a felét kijegyzeteltem a héten - és mielőtt még nevetnétek, csak úgy mellékesen megjegyzem, hogy ez 77 oldalt jelent! 

Persze az igazi kalandok csak hétfőn kezdődtek, amikor ismét egyetemre indultam. Kezdjük azzal, hogy a 2-es villamoson összefutottam az egyik Pázmányra járó "kollégámmal", akivel egy osztályba jártunk a gimiben. Elmesélt olyan mókás dolgokat, mint hogy náluk nincsenek évközi ZH-k de cserébe van katolikus kápolna, viszont ami igazán megrázott, az az volt, hogy az ő oktatójuk kritikusan nyilatkozott a mi Róma tankönyvünkról. Mint anyatigris keltem a Földi-Hamza ikonikus duó védelmére, de aztán végül megállapodtunk abban, hogy mégis hogyan lehetne pontosan megmondani, hogy mi volt évezredekkel ezelőtt. 

Szóval meg is kezdődött a hétfői napom egy kellemes alkotmányjog-előadással. Óra előtt még gyorsan elolvastam az előző héthez feltöltött jegyzetet, ami ugyan helyenkénti egyezést sem mutatott az előző héten tanultakkal, de aztán mégis kifejezetten hasznosnak bizonyult, lévén, hogy az aktuális óra anyagát tartalmazta. Elég királynak éreztem magam egészen addig, amíg az előadás második felében az oktatónk meg nem kérdezett a csoporttól olyan dolgokat, amelyeket viszont az aktuális óravázlatban kellett volna előre elolvasnunk... Sebaj. 

Tankönyv, a bölcsesség madara...
és persze egy koponya. Hmm...

Az előadás után még feltettem egy-két könnyed kérdést az ombudsmani tisztség mibenlétéről - utóbb kiderült, hogy ez meggondolatlanság volt a részemről, ugyanis mire leértem az aulába, a Tankönyvbörze sora beláthatatlanul hosszúra nyúlt. Több, mint egy óra sorban állás után ugyan nem sok tankönyvet találtam már ott, de a Forum Romanum jogesetgyűjtemény ünnepélyes beszerzése mellett volt időm megfigyelni, hogy milyen informatívak a plafonra mintázott domborművek az egyetemi jövőnket nézve.

Megvettem a maradék tankönyvet a 48-as könyvesboltban (Istennek hála volt Közgazdaságtan), majd ebédszerzési célokkal ismét ellátogattam a Főzelékfalatozóba. Kiderült, hogy dőreség volt lezártak tekintenem az ideális hely megtalálása végett folytatott küzdelmemet: a négysajtos pennét, amit rendeltem, még azt sem tudta feldobni, hogy az elfogyasztása mellett a Róma könyvet lapozgattam, hogy megnézzem, milyen kérdéseim is vannak a szemináriumra. El is döntöttem, hogy ha adok is még egy esélyt  vendéglátóipari egységnek, az nem a közeljövőben lesz. 

A Római jog szemináriumon viszont nagy bátran feltettem a kérdéseimet, amire választ is kaptam, de még mielőtt belemélyedtünk volna a ius - fas - mos hármasság rejtelmeibe, Siklósi tanár úr egy egészen váratlan információt osztott meg velünk, mégpedig azt, hogy a gólyabálon ő és a zenekara is fel fog lépni. Meglepő, ámde mindenképpen ígéretes fejlemény! 

Hétfő délután még ellátogattam a BME elé is, hogy találkozzak egy, a Felvételi Előkészítő Bizottság Tavaszi Táborában megismert barátnőmmel. Beültünk a Kelet nevezetű kávéházba, amit mindenkinek jó szívvel ajánlok, nagyon hangulatos! Könyvek mindenütt, és a forrócsoki is finom. Ekkor még nagy optimizmussal adtam borravalót, de utóbb kiderült, hogy ez nem volt egy átgondolt lépés: másnap alig volt pénzem ebédet venni. 

Kedden viszont a szokásos közgáz után (ahol először persze ismét frászt kaptam, hogy nem hallok egy szót sem az előadónk mondandójából, de aztán valahogy hozzászokott a fülem) MÁJT! Nos, tekintve, hogy az, hogy milyen tanárt kapunk, leginkább a zsákbamacska-játékot idézi, feszült figyelemmel szemléltem az ajtót: amikor is belépett Mezey professzor úr! Úgy még embernek nem örültem az egyetemen szerintem, mint ahogy neki. Az előadás után kérdeztem is tőle kettőt, és kifejezetten hasznos dolgokat tudtam meg: 

• a nyugati hűbéri társadalmi rend azért bukott meg, mert a hűbéri láncot bármikor elvághatta egy engedetlen hűbéres
• a patrimoniális monarchia mint államforma importálása kifejezetten hasznos volt a magyar társadalom szempontjából
• ha egy nagy tiszteletben álló professzor előtt kell megszólalnom, akkor  remegni kezd a kezem és a hangom, össze-vissza beszélek, és még azt is elfelejtem, amit tudok. 

Ezek mindegyike kétség kívül hasznos lesz a későbbi egyetemi pályafutásom szempontjából. 

Quousque tandem abutere,
Catilina, patientia nostra?

Az ezt követő Jogi alaptan előadáson rájöttem, hogy mennyivel szebb egy órai jegyzet, ha mókás színekkel és aláhúzási motívumokkal tarkítom, valamint volt szerencsém látni Fekete Balázs tanár úr feleségét, aki, ha jól figyeltem meg, várandós! ^^ 

Ebédre vettem egy pohár brokkolikrémleves ízű bűntudatot a take-away levesezőnél, majd beültem az Egyetemi Könyvtárba Hamza professzor Jogösszehasonlítás és az antik jogrendszerek című könyvét olvasni. Hát... Azt hiszem, a legjobban az a részlet jellemzi a művet, amikor a professzor úr Cicerótól idéz egy olyan szöveget latin nyelven, amelyben viszont Ciceró egy ógörög szerzőt idéz. 

Az eltérő kultúrákban való bíráskodásról szóló előadás sajnos elég fárasztó volt, de szerintem ennek leginkább az lehetett az oka, hogy a közönség nem volt kifejezetten érdeklődő, így a tanár úr is hamar elveszítette lelkesedését. Viszont miután véget ért, azonnal rohantam is át a Magvető Caféba, hogy meghallgassak egy beszélgetést Nádasdy Ádámmal legújabban megjelent Shakespeare-fordításairól. Kifejezetten jó volt, különösen azért, mert a volt magyartanárnőmmel közösen mentünk, így tudtunk beszélgetni. Ő egyébként hihetetlen, most is olyanokról számolt be, hogy az amerikai nagykövet meghívta koktélpartizni... Hát igen, előttünk a példa. 

Szerda a legjobb nap valaha, ezt most már kijelenthetem. Az első óránk közgáz szeminárium volt Dr. Kelemen Katalinnal, aki egy viszonylag fiatal tanárnő, viszont annál érthetőbben és lelkesebben magyaráz. Az egyetlen, és egyébként más előadóknál is visszatérő probléma az volt, hogy jól beültem az első sorba, ő pedig hátrament egészen a negyedik-ötödik sorig - én így törhettem ki a nyakamat, ha látni szerettem volna, márpedig ez volt a helyzet. 

ELTE ÁJK memes,
a vizsgán elhangzott segítő(nek szánt)
kérdésekből szemezgetve

Ezt követte a Róma előadás, ami egész eddigi egyetemi létem legjobb előadása volt. Miután véget ért, egy perc tiszteletteljes csend után ünnepélyesen feljebb helyeztem, mint a Mezey Barna-féle első MÁJT előadást a kettős honfoglalásról, és azért ez nagy szó. Siklósi tanár úr, akiről csak azért is beillesztem ide ezt az illusztrációt, olyan pontos, követhető, informatív és érdekes előadást tartott, hogy ahogy azt már korábban írtam, az egész terem csendben ülte végig. Mikor óra után még odamentem hozzá kérdezni, mondta, hogy ő  maga is meglepődött, hogy ilyen fegyelmezett volt mindenki. Mondtam neki, hogy szerintem az egész évfolyamnak erre az előadásra volt szüksége, és ezt így is gondolom. Természetesen az összeszedettség és követhetőség volt az, ami megfogta a hallgatókat, de számomra volt még valami, amit eddig csak kevés előadónál láttam: a tanár úr lelkesen beszélt, csillogó szemmel, és ekkor valahogy tényleg megértettem, hogy a Római jognak igenis van varázsa, igenis lehet szeretni, nem csak akkor, ha szándékosan úgy dönt az ember. 

Tehát a Róma előadás az egyik legjobb élményem volt a héten, ezt csak tovább fokozta, hogy olyan belső történeteket is megtudtam a vizsgáztatásokról, mint hogy kiejtésen csak egyszer buktatott Hamza professzor úr, mégpedig akkor, "amikor a fas szót úgy ejtette az egyik kolléga, ahogy azt egy hölgy (<- ez én lennék :O) jelenlétében nem illik kimondani". 

Ezt követően még volt latinóránk is, ami kicsit szomorú volt, ugyanis szegény tanár úron látszik, hogy ő nagyon szereti a nyelvet , és rosszul esik neki, hogy ilyen kevés óraszámban, ilyen rövid ideig, és ilyen csekély érdeklődéssel övezve taníthatja csak. Viszont még az ő rábeszélési kísérletei ellenére sem voltam hajlandó elismertetni az érettségimet, mert szeretnék bejárni, és ha nem lennék rá kötelezve, biztosan nem lenne kellő motivációm így tenni. 

Ezután pedig végre eljött a várva várt pillanat: Róma repetitórium Földi professzorral! Én mindenre fel voltam készülve, csak arra nem, ami végül fogadott: egy kellemes hangulatú óra, amelyen a vizsgatételeket kezdtük el sorban megbeszélni, és egy kedves ember! Kedves, és amikor ezt mondom, az úgy is értem: semmit nem éreztem a szavaiban abból a buktatási szenvedélyből, amelyről a legendák szólnak, sőt, amikor óra után megkérdeztem, hogy esetleg kérdezi-e vizsgán a kiemelt részeket az ötösért, azt mondta, hogy nem, bőven elég a csökkentett tananyagra koncentrálnom! Pedig meg voltam róla győződve, hogy szívének kedves részeket is kihúztak, úgyhogy nem is mertem kihagyni semmit. 

Tippelj, mi lehet a forrás :P 

Csütörtökön pedig megalapoztam egy kicsit a társadalmi alapismereteimet, ami kifejezetten érdekes volt. Tényleg elsősorban beszélgettünk, amelynek az egyetlen nehézsége az volt, hogy sokszor nemcsak a társaimat nem láttam, hanem Fleck professzor urat sem, úgy elbújt az egyik csoporttársam mögött. De ezt követően természetesen mentem is az Egyetemi Könyvtárba, ahol elolvastam a következő fejezetet Gordon Allport Az előítélet című művéből, eztán pedig befejeztem a jogösszehasonlítás feladott részét. Olyannyira lelkes voltam, hogy egy-két Cicero-szemelvényt még meg is próbáltam lefordítani az ott található latin-magyar szótár segítségével, de ennek sikerességéről inkább majd szemináriumon érdeklődöm. 

Ezt követően elkezdtem olvasni egy könyvet a saría jogról, de olyan egyoldalúan negatív volt, hogy nem bírtam sokáig. Gondoltam, folytatom a Róma kötelezőket, mégpedig a kincstalálás rejtelmeivel, de mivel Siklósi tanár úr ezzel foglalkozó könyve nem volt ott meg, átcaplattam a Kari Könyvtárba. Beiratkoztam, leadtam a kabátomat és táskámat meg ilyenek, aztán bementem magába a szárnyba. Mivel szembetűnően szerencsétlenül viselkedtem, a pultnál lévő hölgy kedvesen eligazított. Miután megtaláltam az olvasótermet, ismét segítséget kértem: az információspultnál megmutatták, hogy hol tudok keresni az adatbázisban. Nos, ezt meg is tettem a következő eredménnyel: 152. 574 VI / 11. Képzelheti a kedves olvasó a megrökönyödésemet. Mondom sebaj, majd megtalálom valahogy, és végül az olvasóterem másik végében rá is leltem a keresett polcra, melynek a legtetejére helyezték a könyvet, amit így egy helyes kis létra segítéségével tudtam leemelni. 

2016-ban kiadásra került munka 

Na, gondoltam, ha már ilyen nagyszerűen kitaláltam, hogy valóban meg lehet szeretni a Római jogot, itt az ideje, hogy tevékenyen neki is kezdjek: mi lenne, ha nem csak a kijelölt fejezeteket, hanem az egész művet elolvasnám? 

Egyre inkább hiszek abban, hogy minden hozzáállás (meg persze a latin keretszövegbe illesztett ógörög idézetek hiányának) kérdése: kifejezetten érdekesnek találtam a könyvet! Ami azt illeti, majdnem ebédelni sem mentem el, hogy ne kelljen félbehagynom egy érdekes fejezetet, de aztán rájöttem, hogy az egyetem büféjében is lehet étkezni, így végül ott tudtam enni. 

Ezt követően volt egy kis adatbázis-kezelésünk, amit nem élveztem annyira, még annak ellenére sem, hogy visszatértek a meleg színek a képernyőmre - valószínűleg azért, mert túl gyors volt nekem, könnyen elveszítettem a fonalat, és nem igazán volt sikerélményem. Kicsit bánatosan is mentem Alkotmányjog szemináriumra. Ez mindig érdekes, egyedül arra jöttem rá, hogy nem rendelkezem a kellő szókinccsel a kérdéseim és gondolataim megfogalmazásához, ez pedig határozottan megnehezíti a tanárunkkal való kommunikációt. 

Viszont a nap végét megkoronázandón: Bibó Szafari! Egy esemény, melynek keretei közt meglátogathattam a Bibó István Szakkollégiumot, beszélgethettem a jelenlegi tagokkal és a jelentkezőkkel, és egy csomó olyan ismerőssel találkoztam, akinek nagyon megörültem! Volt, akire nem is számítottam, úgyhogy egy ideig bizonytalanul szemléltem, majd aztán csak vettem a bátorságot és megöleltem, pedig korábban nem kerültünk ilyen közeli viszonyba. Mindenesetre a szafari nagyon jó volt, megerősítette az elképzelésemet, hogy mindenképpen szeretnék jelentkezni, sőt, bekerülni a koliba. Jövő hét végéig kell beadni a jelentkezést, és még addig szeretném újraírni a kötetlen bemutatkozó-levelemet, mert rájöttem, hogy ráfér a javítás. 

Hogy mit tanultam ezen a héten? Ami a legfontosabb, az az, hogy a gimis szupererőm, amely által egy hetet végig tudok csinálni napi 5-6 óra alvással, rengeteg programmal és tanulással, hosszú távon nem kifizetődő. Minden pozitívuma ellenére szörnyen megviselt ez a hét: nagyon elfáradtam, és a vége felé már egész nap fáztam, nem tudtam értelmesen befejezni egy hosszabb gondolatmenetet, és a legkisebb dolgok is lelki nehézségeket okoztak (értsd: közel elsírtam magam, amikor az egyik csoporttársam azt mondta, hogy milyen jó lenne megajándékozni az egyik tanárunkat - de ez TOP SECRET). Most az jelenti a legnagyobb kihívást számomra, hogy meghatározzam, mennyi közösségi programra és pluszelőadásra járjak: hiszen egy részről kihagyhatatlan lehetőség, más részről pedig "elvesztegetett idő", amit tanulással vagy pihenéssel is tölthetnék. A mai kutatók éjszakájára, szörnyű bűntudattal, de részben ezért nem mentem el: ugyan nem vagyok tudatában, de szegény szervezetem már jelzi, hogy pihenésre van szüksége. 

Forrás: Student Problems

Az egyetem legnagyobb nehézsége - amire senki nem készít fel

(A leghitelesebb) forrás: ELTE ÁJK memes

Alig több, mint egy éve fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy szeretnék az ELTE ÁJK-ra jelentkezni, és ettől a ponttól kezdve az ehhez való viszonyulásomnak két szakasza volt. 

Az első szakasz nagyjából azt az időintervallumot fedte le, amikor egészen konkrétan fogalmam nem volt arról, hogy mi fán is terem ez az egyetem, mit kell itt csinálni, hogyan és mikor, és úgy összességében mennyiben fog megváltozni az életem akkor, ha ide jelentkezem. 

A második szakasz akkor kezdődött, amikor ezt megelégeltem, és végre nekiláttam annak, hogy utánanézzek a bennem felmerülő kérdéseknek. A tájékozódás céljából eljártam nyílt napokra, elolvastam mindenféle motivációs anyagot, beszélgettem tanárokkal, egyetemistákkal, és persze nem hagyhattam figyelmen kívül a leghitelesebb információforrást sem: az ELTE ÁJK memes oldalát. Az így hallott dolgok pedig kialakítottak bennem egy képet arról, hogy nagyjából mire is számíthatok. 

A mai posztnak ünnepélyes apropója, hogy úgy gondolom, ma a harmadik szakaszba léptem, és innen bölcsen visszanézve [NB. amit a blogon található bölcs gondolatokról mondtam] reflektálok mindarra, amit korábban gondoltam az egyetemről.

- o - Tanácsok és tapasztalataim - o -

1. Az egyetemen "senki nem fogja majd a kezed", magadra leszel utalva.

Nos, ami azt illeti, mással sem találkoztam az elmúlt időszakban, mint kinyújtott kezekkel. Ahogy megkaptam a nyilatkozatot arról, hogy felvételt nyertem, azonnal pontos, részletes és érthető tájékoztatót kaptam a beiratkozási követelményekről, majd az egyik diákmentorom is megkeresett, hogy csatlakozzam csoportunk Facebook-gyűjtőhelyéhez, innentől minden héten küldtek valami hasznos és fontos információt, tippet az egyetemmel kapcsolatban, és azóta is, sőt, egész évben számíthatok majd rájuk, akárcsak a csoporttársaimra. 

2. Az egyetemen nem lesz részed közvetlen, személyes kapcsolatokban, a tanárok nem fognak emberként viszonyulni hozzád.

Ez nem több, mint a harmadik hetem, és Mezey Barna professzor úr már mosolyogva várt, amikor előadás után ismét kérdéssel fordultam hozzá, Siklósi tanár úrral pedig kellemes beszélgetést folytattunk a Római jog oktatásának kihívásairól jelen tantervben, őszinte érdeklődéssel megkérdezte a véleményemet az előadásáról, továbbá hasznos tippeket adott a tanáraink megszólításával kapcsolatban is. 

3. Az egyetemen nem fogsz kapni személyre szóló visszajelzéseket, így senki nem fog segíteni abban, hogy konkrétan te fejlődj.

Jogi adatbázisok kezeléséből elkészítettem a házi feladatomat, elküldtem, és legnagyobb meglepetésemre ezt a választ kaptam Rabóczki Bence tanár úrtól:

Tapasztalataim 

4. Az egyetem nem fog neked semmit adni, neked kell tenned azért, hogy kapj valamit, 

Ez a tanács a karunk dékánjától származik, és nem ez a tény mondatja velem, de ez valóban a legjobb tanácsok egyike, amely megszívlelendő. Ugyanakkor messze nem ennyire drasztikus a helyzet. A orientációs napokon egy egész nap alatt nem tudtam bejárni mindazon diákszervezetek standját, akik lehetőségeket kínálnak, minden nap új plakátok jelennek meg a zsúfolásig tűzdelt hirdetőtáblákon, ma a MÁJT gyakorlatunk előtt a Bibó István Szakkollégium és a Felvételi Előkészítő Bizottság külön bemutatkozott, a tanáraink pedig bőséges szakirodalomjegyzéket ajánlanak óráról órára, amely tanulmányozása elindíthat egy adott szakterület megismerése felé vezető úton. 

5. A Neptun "szar".

Elnézést a nyelvezetért, de a legtöbb hallgatótársam, sőt, még pár oktatóm is ezt a kifejezésmódot találta adekvátnak - holott a Neptun lényegében működik. Gond nélkül be tudtam lépni, fel tudtam venni az óráimat, emellett követhetem az elérhetővé tett diákat, tehát összességében teljesen átlátható számomra a rendszer, 

6. Az egyetemi tankönyveket nem érdemes megvenni, úgysem abból fogsz tanulni: túl sok, túl érthetetlen. 

A Róma tankönyv a legérhetőbb, legrendszerezettebb tankönyv, amit valaha a kezemben fogtam, a Magyar alkotmánytörténetet olvasva tényleg összeáll a történelem, a Közgáz pedig konkrétan humoros. 

7. Az egyetemi előadások unalmasak, nem érdemes rájuk bejárni.

Ma Siklósi tanár úr olyan előadást tartott Rómából, hogy az egész terem csendben figyelt a másfél óra végéig. Úgy tűnik, mintha túloznék, de higgyétek el, nem túlzok. Mezey Barna a maga szenvedélyével még a patrimoniális monarchiát is meg tudja tölteni élettel, Dr. Steiger Judit pedig úgy magyarázza a közgazdaságtant, hogy a komplex matematikai problémák levezetése nem tűnik nehezebbnek egy másodfokú egyenlet megoldásánál.

8. Az egyetemen egy csomó felesleges és unalmas dolgot fogsz tanulni.

Megértem, hogy valakinek nem szíve csücske a közgazdaságtan, vagy Róma helyett élő, MÁJT helyett pedig legalább valamilyen bármilyen jogot szeretne tanulni. Megértem, hogy a Jogi alaptan és Társadalomtudományi alapozó túl elvontnak, azt is, hogy a latin esélytelennek tűnik, az Alkotmányjog pedig túlságosan tömörnek. De ha belegondolunk, ezek mind szükségesek ahhoz, hogy valódi jogásszá váljunk: olyan aki egyszerre képes érteni és érzeni, ismeretek birtokában van az aktuális és a korábbi jogi viszonyok tekintetében, aki átlátja a történelmi összefüggéseket, és aki képes folyamatosan tanulni. Öt év, és a kezünkben lesz a hatalom arra, hogy akár az egész államra kihatással lévő döntéseket hozzunk. Ezt nem tehetjük meg mindezek nélkül. És ha felismerjük a tárgyak szépségét, máris nem lesz olyan unalmas ezt tanulni. 

9. Az egyetem mellett nem lesz időd semmire.

A magam részéről ezt nem tapasztalom. Ugyan kétségkívül sokat kell tanulni már most, de emellett el tudtam menni találkozni egy barátnőmmel, meghallgatni egy irodalmi beszélgetést Nádasdy Ádámmal, és volt írni ezt a blogot, szabadon választott könyvet olvasni, és - aludni is.

10. Az egyetem semmiség, végig fogod bulizni az egészet - ez erről szól.

Nem, legalábbis számomra nem. Számomra arról szól első sorban, hogy felelős jogásszá váljak, és ehhez igenis kell tanulni. Vennem kell a fáradságot, hogy elmenjek az Egyetemi Könyvtárba, elolvasom az ajánlott irodalmat az ötösszerzés érdekében, este fél nyolcig bent maradok Rómát ismételni, itthon pihenésképpen jegyzetelek egy kicsit, a könyveimmel fekszem és kelek - de mindezek ellenére, bármennyire is hangozhat úgy, ennek nem kell tehernek lennie. Amíg azért vagyok itt, hogy jogász legyek, addig az oda vezető utat is örömmel járom. 

10 + 1. Tehát összességében az egyetemen sok olyan dolog lesz, ami a középiskolából érkezők számára nehéz, vagy legalábbis más, meg kell szokni. 

Nem! És ez volt számomra a legmegdöbbentőbb megfigyelés. Az egyetem messze nem annyira kegyetlen és teljesíthetetlen, mint amennyire ezt az egyébként pl. a LegalEagle-ként is önbeteljesítő jóslatok mondják. Tehát az egyetem legnagyobb nehézsége, amire senki nem készít fel: az lényegében az, hogy messze nem annyira nehéz, mint amennyire ezt a meggyőződést kiépíti magában a felvételiző. 

És ami azt illeti, ez nem csupán szellemes fordulat: ez valóban nehéz lehet. Saját példámból kiindulva igenis nagy kihívás lesz most, hogy hogyan is határoljam körül a személyiségemet ebben a meghatározottságában mégis új környezetben. Minden sarkon meglepetés ér, új és új dolgokat ismerek fel, egyre rombolódik le minden, amiben eddig hittem, persze ennél összetettebb kérdésekben is - szóval most egy lelki-világnézeti vákuumhelyzetet élek meg, ha szabad ilyet mondanom. Való igaz, nem tudom, ki vagyok, és, hogy ki lehetek ebben az új környezetben. Nem tudom még, hogy mi érdekel, mi az, amivel tényleg foglalkozni szeretnék. És a legnagyobb kihívás most az, hogy nem kihívás számomra szeretni az egyetemet, a tárgyaimat és tanáraimat... Talán a legnehezebb arra felkészülni, hogy minden rendben lesz ott, ahova megyünk, és most nekem is ezt kell valahogy megértenem: minden rendben van és rendben lesz, nyugalom! 

A második hetem

Ugyan azt terveztem, hogy egy bejegyzésben foglalom össze az engem eddig ért élményeket, végül, mivel az előző bejegyzés kifejezetten hosszúra nyúlt, mégis úgy döntöttem, hogy a második hetemről egy külön posztban írok. Ugyanis itt is lesznek kalandok, hajaj! Hiszen ezen a héten voltak először szemináriumaink.

Nem tüntettem fel a tantárgyaim között, de bizonyos előadásainkhoz szemináriumok, az Alkotmányjoghoz pedig egyenesen 'gyakorlat' kapcsolódik. Ez részben avégett jött létre, hogy az oktatás emberközelibbé és gyakorlatorientáltabbá váljon, és az első hét tapasztalatai alapján úgy gondolom, hogy valóban képes lesz beváltani a hozzá fűzött reményeket. 

Persze hétfőn, amikor egy Színházak éjszakáját követő szombat-vasárnap után fáradtan beközhasznúztam az egyetemre (ez, mivel kvázi vidéki vagyok, kellemes másfél órát vett igénybe), még nem igazán tudtam, hogy mire számítsak. Az alkotmányjog előadást követően volt négy kellemes órám a Római jog szemináriumunk előtt, úgyhogy hozzá is kezdtem egész héten átívelő projektemnek: egy olyan étkezési lehetőség keresésének, amely amellett, hogy finom, pénztárcabarát is, ráadásul szem előtt tartja a fenntarthatósági szempontokat, ugyanis nem szeretnék öt éven keresztül szemetet gyártani. Nos igen, ez így nagyjából a Mission Impossible 9. 

A sajtos leves kihívása

Az első állomásom a Kálvin tér közelében található take-away leveses volt. Bármennyire is voltak kedvesek a kiszolgálók és bármennyire is ízlett maga a leves, szembesülnöm kellett vele, hogy azt papírpohárba kapom, műanyag kanállal és fedővel, szóval hosszú távon nem itt fogok vásárolni. És egy másik problémám is akadt a levessel, de ez egyáltalán nem az étterem hibája. Történt ugyanis, hogy az egyetlen vegetáriánus opciót, a maláj burgonyalevest kértem, mégpedig sajttal. Nos, a kép csak a Google segítségével talált illusztráció, de azt hiszem, elég jól szemlélteti, hogy milyen nehézségekbe ütköztem levesem elfogyasztása során: éppen nagyban küzdöttem az olvadó sajtnyúlványokkal, és nem elég, hogy kicsit a kabátomat is összekentem, de cserébe még arra jött karunk dékánja is, akinek ilyen állapotban nem állt lehetőségemben köszönni... Végül instant problémamegoldásként a kalapom mögé bújtam, de közben végig szörnyű bűntudatom volt. 

Sebaj, végre Róma szeminárium! Ugyan ezt sem Földi professzor tartja a mi csoportunknak, de ennek kifejezetten örülök, ugyanis így volt lehetőségünk megismerkedni Dr. Siklósi Iván professzor úrral. Róla nem szeretnék sokat írni, ugyanis külön kiemelte, hogy az egyenes embereket kedveli, akik neki mondják meg a véleményüket,  de talán dicsérni online is szabad, legalább addig, amíg élő szóban nem teszem. Nos, ő egy haláli figura, ha mondhatok ilyet egy szakmailag kimagasló jogtudósra és könyvszerzőre. De most hadd mondjak, ugyanis ez az igazság: rendkívül szimpatikus, bár néha kissé aggasztó dolgokat mond a maga egyenességében - de őszinte, és ezt nagyra értékelem nem csak én, hanem a csoportom tagjai is. (Nem hagyhatom ki a számomra egyik legkedvesebb mondatát: "Nincs olyan, hogy rossz kérdés! A legrosszabb, ami történhet önökkel, hogy ha feltesznek egy kérdést... Nos, legfeljebb kinevetem. De azt sem rosszindulatból, csak a természetemből adódóan.")

Kedden is értek új élmények. Praktikus oldalról rájöttem, hogy az Istvánffy Veggie Burger burgere és krumplija bármennyire is finom, sajnos fenntarthatósági szempontból nem az igazi, viszont ennél érdekesebb dolgok is történtek, mégpedig sor került az első szabadon választott órámra, ami az eltérő jogi kultúrákban való bíráskodás bemutatását tűzte ki célul. Ezt az órát azért vettem fel, mert az iszlám jogrendszerrel foglalkozó sajnos ütközött egy kötelező gyakorlatommal, úgyhogy örömmel láttam, hogy itt is érinteni fogjuk a kérdést, sőt, mi több, egy különleges aspektusáról, a Nagy-Britanniai jogrendszerben való megjelenéséről nekem lesz a feladatom, hogy előadást tartsak. Egyelőre itt vagyok egy november közepei határidővel és jóformán nulla tudással arról, hogy mi az a jog, a bíráskodás vagy lényegében az iszlám jogi kultúra, szóval nem vagyok egészen nyugodt, de biztosan megoldom valahogy. Az előadónk egyébként Dr. Juhász Zoltán, aki egyenesen kinevette az egyik gólyatársamat, amikor professzor úrként szólította meg, szóval ettől én is eltekintenék. Szimpatikus, bár kicsit csalódtam, amikor hátulról kezdte az előadások beosztását, így az iskolákban megjelenő vallási jelképekről szólóra, amit kinéztem magamnak, már lecsaptak, mire rám került a sor. 

Szerda különleges nap, ugyanis ilyenkor van lehetőség részt venni a római jog repetitóriumon. Ezt a tárgyat, egyenesen megmondom, azért vettem fel, mert úgy nem lehetek igazi joghallgató, ha Földi professzor nem tanít - és ez, ha ezúttal hihetek a Neptunban feltüntetett adatoknak, már tényleg az ő nevével fut. Nos, sor is került volna a történelmi pillanatra, melynek keretében először találkozom vele (azt nem számítva, hogy az évnyitón láttam lemenni a lépcsőn, majd később megtapsolhattam, amikor átvette a tankönyvszerzői munkájáért járó díjat), csakhogy - szeptember 20, az egyetemi sport napja! Más szóval tanítási szünet. 

Nem panaszkodhatok így sem, ugyanis a PingWinekkel, valamint a testvércsoportunkkal elmentünk közösen az ARC plakátkiállításra. Ugyan először szokásomhoz híven pánikba estem, hogy ha a Hősök terére beszéltük meg a találkozót, akkor miért nincsenek ott sem a többiek, sem a plakátok, de aztán szerencsére megtaláltam a csoportot, ők pedig tudták az utat a kiállításhoz. 

Úgyis kiterítenek

Ez volt az első alkalom, hogy ARC-plakátokat láttam, és a legtöbbjük nagyon tetszett! Persze vigyáznom kellett, hogy megkülönböztessem a művészeti alkotásokat a ténylegesen reklámot közvetítő plakátoktól, de hamar rájöttem, hogy amelyiknek nincs címe, azt nem érdemes szellemi termékként hosszan elemeznem. Sokat fotóztam, a képen látható plakátot neveztem ki a kedvencemmé. Első sorban azért, mert a sok politikai jellegű plakát között, amelyek valóban szellemesek, csak a végére már kicsit pszichésen megterhelőek voltak, jó volt látni egy nem politikai jellegűt. De amikor ezt a bejegyzést írtam, akkor rájöttem, hogy lényegében reflektál a József Attila-kör körül történtekre, viszont a finom kifejezésmódját akkor is nagyszerűnek tartom. 

Az ARC után még ellátogattunk a Zöld Teknős Barlangjába, ahol ittam egy nagyon drága, de cserébe nagyon középszerű ízesítettnek mondott zöld teát,  de aztán hamar hazamentem, hiszen másnap nyolctól TT alapozó! Dr. Fleck Zoltán tartott nekünk órát, és az első szakaszban kifejezetten alulmotivált voltam, ugyanis nem elég, hogy a hétvégi betegségemből nem gyógyultam még meg, de cserébe a házi feladatot sem készítettem el, ugyanis nem számítottam rá, hogy már rögtön az első órán nekilátunk ilyen mértékben a tanulásnak. Aztán a professzor úr adott egy hét haladékot, lévén, hogy mindössze két ember készült az órára, és valamiért levegőt is elkezdtem kapni, úgyhogy végre felismertem, hogy lényegében ez lehet az egyik olyan tantárgy, ami képes lesz megőrizni engem embernek. 

Én is olyan aranyos zöld asztalnál ültem

Óra után, mivel volt hat óra szünetem, el is mentem az Egyetemi Könyvtárba, hogy elolvassam a szükséges tanulmányrészletet. A beiratkozás, meglepetésemre, teljesen simán ment, ugyanis épp az elmúlt pár napban kértem egy iskolalátogatási igazolást, gondolván, hogy csak jó lesz valamire - s lám, pont erre volt szükség! 

Maga a könyvtár egyébként gyönyörű, és tele van jobbnál jobb könyvekkel és olvasási lehetőségekkel. Ugyan beletelt egy fél órába (minimum), mire megtaláltam A társas lény című könyvet, de ezt követően én is leültem egy külön lámpával rendelkező kis asztalhoz, és nekiláttam az olvasásnak és a készülésnek. Többször is úgy éreztem, mintha egy egészen kicsit, de kigyulladt volna az a bizonyos villanykörte a fejem fölött: ez a mű egyszerűen zseniális, olyan társadalmi és pszichés összefüggésekre mutat rá, amiket, ha sejtettem is, nem voltam képes magamtól megfogalmazni. 

A könyvár után aztán tovább folytattam az ételkeresésért vívott harcomat, ezúttal a Főzelékfaló Ételbárba mentem, aminek annyira taszító számomra a neve, hogy inkább Főzelékfalatozónak szeretném hívni. Szóval a Főzelékfalatozó volt az egész eddigi legpozitívabb élményem: nem került 1000 forintba az általam választott ebéd, és ami a legfontosabb tányérra kaptam, és evőeszközökkel ehettem meg. Úgy gondolom, hogy eddig ez a hely a befutó. 

Miután végeztem, a lehető legnagyobb magabiztossággal indultam el a rossz irányba, úgyhogy az egyetem A épülete mellett egy igen drága, de cserébe nagyon klassz papír-írószerben lyukadtam ki. vettem is egy pénztárcát, mert amióta az előzőt ellopták, sehol sem találtam megfelelő méretűt és olyat, ami nem bőrből készült. Emellett láttam egy nagyon vicces, macskahercegnőt ábrázoló 2018-as zsebnaptárt, amiért ma mentem vissza. Meggyőztem magam, hiszen szükségem lesz rá, hogy észben tudjam tartani mindezt a rengeteg zh-t, vizsgát és beadandót, de az árát inkább fedje jótékony homály. 

Ezt követően eszeveszett sebességgel száguldottam vissza az egyetemre, ahol a portás bácsi segítségével hamar megtaláltam az infótermet: fel kellett mennem a harmadik, legfelsőnek tűnő emeletre, aztán bemenni azon az üvegajtón, amire ránézve az az ember első benyomása, hogy ez valami raktár, és ide biztosan tilos bejönni, majd az ott lévő lépcsőkön még feljebb kellett másznom. Itt lassan összegyűlt a csoport a jogi adatbázisok  tanulmányozása végett, de ekkor nem várt élményben volt részem: Földi professzor, mintha a semmiből tűnt volna elő, belépett a folyosóra, és megkérdezte, hogy őt várjuk-e. Ez volt az első alkalom, hogy megszólalt a jelenlétemben! Nos, nyilván nem mondhattam, hogy igazából már hetek óta igen, ugyanis ő egy másik csoporthoz jött szemináriumot tartani, de ennek ellenére nagyon megörültem neki. Nem igazán tudtam elképzelni eddig, hogy milyen lehet, de (és talán ezt még egyszer felülbírálom, ám most így tapasztaltam) kifejezetten kedves hangon, szemében őszinte lelkesedéssel ment szemináriumot tartani! 

Ez az élmény azonnal feldobta a hangulatomat, és ezt csak tovább fokozta, hogy adatbáziskezelésen a nemzeti jogszabálytár mellett egy új csoporttársunkkal is megismerkedtünk. Ez az órát pedig az első alkotmányjog gyakorlatunk követte, amit pedig, a legnagyobb meglepetésemre egy közel velünk egykorú fiatalember, Dr. Mécs János tartott. Őszintén örülök, hogy ő tanít majd minket, máskülönben az este hattól fél nyolcig tartó órák bizony nagy kihívások lennének. 

Pénteken órarendileg nem lenne nekem tanítás, de ma mégis bement a csoportunk, ugyanis a szerdán elmaradt Magyar alkotmánytörténet szemináriumot pótoltuk - ez igen nagy kihívást jelenthetett azoknak, akik csütörtök este még elmentek a Gólyahajó nevezetű közösségi szórakozásra. Én annak ellenére fáradt voltam, hogy egész éjjel úgy aludtam, mint akit fejbe vertek, de azért sikerült egyben tartanom magam. A professzorunk Dr. Gosztonyi Gergely, akinek először karakteres mély hangjára letten figyelmes, de aztán az is kiderült róla, hogy, legalábbis szerintem, korrekt, összeszedett, őszinte és még emellett szórakoztató is, egyszóval tehát jó tanár.

Így telt tehát az első hetem: drasztikusan kevesebb Róma-jegyzeteléssel, mint amennyit terveztem, ráadásul van egy csomó egyéb feladatom is, mégis inkább ezzel a bloggal foglalkoztam, olyan fáradt vagyok. És mi lesz itt ezután? Őszintén remélem, hogy menni fog. Egyelőre minden olyan szép! Bár, azt hiszem, most elmegyek aludni... 

Hol is tartok most?

Ahogy azt már említettem, idén nyertem felvételt az egyetemre, és némi naptárismerettel könnyen ki lehet számolni, hogy immáron két hete koptatom a nagy múltú épület, sőt épületek padjait, és főleg a lépcsőit. Ebben a bejegyzésben arról szeretnék egy kicsit írni, hogy mi is történt velem az elmúlt két hétben, sőt, legyen inkább egy hónapban, amióta napjaimat már hamisíthatatlanul az ELTE ÁJK szelleme határozta meg.

Kicsi, aranyos telefonom képernyőfotója

A legelső egyetemi élmény, ami a várva várt sms megkapása után ért, az tájékoztató anyagok kézhez kapása volt. Bevallom, kicsit csalódott voltam, amikor kiderült, hogy nekünk nem postáznak semmit, ugyanis szerettem volna eltenni emlékbe a nevezetes okmányokat, de hát sebaj, így is volt mit rendszereznem. Rengeteg e-mail jött, amelyek közül számomra a legmeghatározóbb az a tájékoztató volt, melyből kiderült, hogy innentől tényleg össze kell szednem magam: "Pontosan és hiánytalanul adja meg adatait és elérhetőségeit, nyomtassa ki a beiratkozási lapot, és a beiratkozásra hozza magával. Ha ezt nem tenné meg, akkor csak újabb felvételi eljárás után kezdheti meg tanulmányait." Persze el lehet képzelni, hogy ettől mekkora stresszbe kerültem, ennek gyermeki, de annál kifejezőbb leképeződése az, hogy egészen a beiratkozás sikerességéig (mert spoiler, sikerült) nem is mertem átállítani Facebookon az aktuális tanulmányaimat. 

Szóval az üzenetek megkapását követően belevetettem magam az adminisztratív típusú kalandokba: csináltattam bankkártyát (anyukám elkísért, nélküle szerintem riadtan aláírtam volna bármit, csak legyen vége), elmentem NEK-azonosítóért a diákigazolványomhoz, kinyomtattam és lefénymásoltam a beiratkozáshoz szükséges iratokat, adategyeztettem a Q-térben, regisztráltam a Neptunra, és mindeközben folyamatosan azon aggódtam, hogy minden rendben menjen. 

Minden rendben ment! Legalábbis egyelőre úgy néz ki, Istennek hála. Ezeket a mókákat követően végre megkezdődtek az Orientációs Napok, ami az első érdemi programnak számított ÁJK-hallgató életemben. Úgy is mondhatnám, hogy az ON a szegény ember gólyatábora,  ugyanis a mi karunkon ez utóbbit nem szerveznek a korábbi évek botránya miatt. Úgyhogy persze a legtöbb gólyában volt egy kis csalódottság, hogy "csak" ON van, de az a három nap, amit így együtt tölthettünk, szerintem a legjobb dolog volt, ami történhetett velem. 

Az ON-ról azt kell tudni, hogy annak a 450 szerencsétlen gólyának szervezik, akik jó eséllyel senkit és semmit nem ismernek a karon, hogy mind a társaikhoz, mind az épülethez, mind a szakmához közelebb kerüljenek. Ezt a temérdek embert kisebb, 20-25 fős csoportokba osztják, aztán ez a csoport onnantól kezdve lényegében mindent együtt csinál (az első éves szemináriumok látogatását is beleértve). Mi voltunk a Lila PingWinek (mert a pingwin csak a jégen csúszik, a tárgyakon nem), és az első napot azzal töltöttük, hogy megismerkedjünk egymással. Megkaptuk a gólyacsomagot is, aminek tartalma, azt hiszem, elég baljós: ELTE ÁJK póló, füzet és toll, kiemelőfilc, stresszlabda... Mindenesetre én nagyon örültem neki, azt az egyet leszámítva, hogy a pólónk nem lila, hanem ilyen fura barna színű volt, amin sajnos kevéssé látszott a felirat. Búú. 

A második napon szakmai programok voltak, és őszintén megmondom, hogy pontosan erre volt szükségem. Én ugyanis úgy mentem oda a jogi egyetemre, hogy majd ott megtanulom, hogy mi a nagy, egyetemes igazság, amiért majd harcba szállhatok, amit védelmezhetek, és amit aztán győzedelemre vihetek. Aha, nem. Ehelyett ezek az előadások, különösen a környezetjog előadás, amire először ültem be, rávilágítottak arra, hogy a világunk, különösen jogi vonatkozásában, különböző érdekek és különböző igazságok ütközése, és a jó jogász nem az, aki egyértelműen tudja, hogy mit kell tennie, hanem az, aki képes ezeket a különböző igazságot összehangolni, szintézisbe hozni (anélkül, hogy rövid távon belebolondulna).

A harmadik napunk a közösségi szervezetek megismerésének jegyében telt. Az én kezdeti célom az volt, hogy megnyerjem az egyik ajándékcsomagot, úgyhogy arra törekedtem, hogy a lehető legtöbb standon kérjek pecsétet. Emellett persze rengeteg promóciós anyagot is kaptam, amelyek közül a legjobban a tollaknak örültem, mert azokat szerintem valami kobold mindig ellopja tőlem... Viszont ennek a taktikának az lett az eredménye, hogy nagyon sok nagyon érdekes diákszervezettel és egyéb közösséggel ismerkedtem meg, és igazából még most sem tudom, hogy ezek közül melyeket sikerül majd bezsúfolnom az órarendembe, mert legalább öt olyan van, amihez mindenképp szeretnék csatlakozni. Slusszpoén: tényleg nyertem egy pólót és egy bögrét! <3 

A negyedik napunk a gólya sportnap volt, ami a BEAC-on került megrendezésre. Becsülettel kikaptunk minden sportágban minden csapattól, de én igazából nagyon jól éreztem magam. Elsősorban szurkolókét erősítettem a pingvineket, de később kosaraztam is, ami a maga reménytelenségében kifejezetten élvezetes volt. Itt vagyunk, ahogy egy gólnak örülünk: 

Win, Win, PingWin!

Minden ilyen napunkat megkoronázott egy esti beülés, csütörtökön pedig részt vettem életem legelső bulijában. Nos, tény, hogy nem vagyok egy nagy partiarc, de azért gondoltam, hogy elmegyek a Praeszeminárium nevezetű eseményre, amit a RETRO-ban tartottunk. Magam is meglepődtem azon, hogy mennyire élvezetes volt, viszont pro tipp: ne hagyjátok őrizetlenül a táskátokat, de semmi esetre sem. Mindig is volt az a gyanúm, hogy túl naiv vagyok a világhoz, és ez most be is igazolódott, ugyanis egy számomra kifejezetten tekintélyes összegnek kellett búcsút mondanom. De legalább a pénztárcám maga, valamint a telefonom épségben megmaradt! Tanulópénz, ilyenek.

És aztán a következő héten megkezdődtek az előadások. Azt azért nőiesen be kell vallanom, hogy a tárgyfelvétel nem ment (nekem sem) zökkenőmentesen. Kezdjük például azzal, hogy teljesen elfelejtettem, hogy mikor van, és amikor a Facebookra feltévedve láttam, hogy mindenki ezzel kapcsolatban tesz fel kérdéseket, még akkor is úgy éreztem, hogy ne már, nincs nekem kedvem ezzel foglalkozni. Mentségemre szóljon, hogy nálunk rangsorolásos tárgyfelvétel van, nem versenyjelentkezés, tehát ez csak mondjuk olyan hetes szinten volt felelőtlenség egy tízes skálán. Végül minden nyűgöm ellenére azért csak rávettem magam, hogy lépjek be, és az évfolyamszinten jelentkező, később kiküszöbölt problémák mellett valami varázslat folytán minden úgy sikerült, ahogy elterveztem.

A tárgyaim a következők: Alkotmányjog, Magyar alkotmánytörténet, Közgazdaságtan, Római jog, Jogi alaptan, Jogi latin nyelv, Jogi adatbázisok kezelése, Társadalomtudományi alapozó, valamint fakultatívként felvettem a Bíráskodás az eltérő jogi kultúrákban előadást és a Római jog repetitóriumot - ez utóbbinak is szép a története, majd azt is elmesélem, ha eljutunk odáig. 

Az első tanulmányi héten tehát csak előadások voltak, ezek közül is a legelső az Alkotmányjog volt, amit a főelőadónk, Dr. Chronowski Nóra, és egy meghívott előadó, Dr. Fekete Balázs közösen tartott, ahogy ő fogalmazott, 'stand up comedy jelleggel'. Ugyan nem mindenkinek nyerte el a tetszését ez a formátum, szerintem viszont kifejezetten hasznos volt, ugyanis a kettejük párbeszéde, szakmai vitájuknak egy tényleg csak zanzásított megjelenése ismét megmutatta azt, hogy a jog nem képes feltárni a világmindenség titkát (de legalábbis nem olyan egyszerűen), és bármit is tanítanak a tanáraink, legyünk bátrak megkérdőjelezni az egyetemes tanokat és a bevett értelmezési módokat. 

A második előadásunkra, a Közgazdaságtanra kedden került sor, ezt Dr. Steiger Judittól hallgathattuk meg. Bevallom, először kicsit megijedtem, ugyanis a professzor asszony kellemesen lágyan, viszonylag halkan és megnyugtató hangon beszélt, tehát összességében az egyik középiskolai magyartanáromat juttatta eszembe, és attól tartottam, hogy óhatatlanul is lassan álomba szenderülök majd az előadásain. De aztán a másfél óra végére hozzászokott a fülem a mikrofonhoz, és bár a közgazdaságtan első hallásra indokolatlannak tűnik a tantervünkben, érdeklődve várom, hogy mit fogunk tanulni. 

Ezt a Magyar alkotmánytörténet előadás követte Dr. Mezey Barna professzor úrtól, ami, komolyan mondom, az egyik legjobb előadás volt valaha. Sokkal inkább volt egy szenvedélyes, meggyőző érvelés a kettős honfoglalás mellett, mint egy hagyományos egyetemi előadás. Úgyhogy nagyon vártam ezen a héten is ezt az órát, de sajnos nem ő, hanem Dr. Máthé Gábor jött be előadni - ami viszont azért érdekes, mert ő még anyukámat is tanította, sőt, vizsgáztatta anno az Államigazgatási Főiskolán! 

A keddi utolsó előadásunk, a Jogi alaptan maga az álom. Fekete Balázs tartja, és (ilyen kifejezések ritkán írhatók le az előadás szó mellett) érthető, pontos, egyszerűen követhető, érdekes, összetett, az irodalom fel is nyitott, és úgy teljes egészében egy biztonságos pont a nagy egyetemi rohanásban. 

Forrás:  ELTE ÁJK memes

Szerda: az első Római jog előadás. Ha, kedves olvasóm, egy dolgot tudsz összesen az ELTE ÁJK-hoz kapcsolni, akkor az szinte minden kétséget kizáróan a római jog. Ha kettőt, akkor az a római jog és Földi professzor.  A professzor úrról azt kell tudni, hogy elképesztő szakmai tudása és munkája mellett nem éppen arról híresült el, hogy nála könnyen teljesíthető lenne a tárgy, és több hallgató számol be a vele szerzett szomorú vizsgaélményeiről, mint amennyi őszinte mosollyal üdvözli a folyosón. Nos, éppen ezért én eldöntöttem, hogy nem elég, hogy nekem a Róma lesz a kedvenc tantárgyam, hanem egyenesen Földi professzor lesz az a tanár, aki felé szívem minden szeretetét irányítani fogom. Irónia nélkül. 

Képzelhetitek őszinte csalódottságomat, amikor nem ő, hanem a legendás tankönyv másik hatalmas tudású szerzője, Hamza professzor úr jött be. Arról nem is beszélve, hogy az általa tartott előadás kisebb (nagy) kulturális sokként ért, ugyanis sokszor azért volt nehéz követni a mondandóját, mert mindet tudott, és mindezt egyszerre szerette volna nekünk átadni. Nem meglepő, hogy ezen felbuzdulva azonnal megvásároltam a könyvet, és mind a hétköznapok hátralevő részét, mind a hétvégémet annak jegyzetelésével, a Magyar alkotmánytörténet olvasásával, valamint az Alkotmányjog jegyzetek kiszínezésével töltöttem. 

Preambulum

ELTE ÁJK logó 

Tekintetes olvasóim!

Még csak most vettek fel az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi karára, de máris elég menőnek érzem magam ahhoz, hogy ilyen tudományosnak hangzó kifejezéseket használjak, mint a 'Preambulum'. Ha esetleg szinte legyőzhetetlennek tűnő kényszert éreztek magatokban arra, hogy figyelmeztessetek, hogy az, hogy az egyetem gólyája lettem, még nem jelenti azt, hogy bármi közöm is lenne a jogtudományhoz - ne tegyétek, tudom. Mégis örömmel tölt el, hogy itt tanulhatok, szóval hadd éljem is ezt meg, legalább most, amíg a vizsgaidőszak csak a távolból integet nekem hamis csillogással a szemében. 

Már régóta porosodik ez a blogvázlat a Google Drive-omon, és egészen eddig nem igazán tudtam, hogy mit kezdjek vele. El is felejtődött hamar, és csak most jutott újra eszembe, amikor nekiláttam, hogy kiolvassam az egész internetet annak érdekében, hogy bizonytalan gólyahelyzetemre vonatkozóan hasznos, esetleg szórakoztató információkat találjak, és bánatosan tapasztaltam, hogy viszonylag kevés számomra releváns tartalom van itt ilyen téren. Ezért aztán gondoltam, hogy itt a várva várt alkalom, elindíthatom a saját blogomat! Persze ki tudja, mi lesz itt... Az ÁJK nem kimondottan áll azon karok hírében, ami mellett az ember temérdek szabadidővel rendelkezhet, de ki tudja, egy próbát megér. Én szép reményekkel és érdeklődve indulok neki ennek az új kalandnak.

Ami viszont fontos rátok nézve, tekintetes olvasóim, hogy mi nem lesz ezen a blogon. Nem lesznek életbölcsességek, vagy ha lesznek is, szigorúan tilos azokat komolyan venni. Húsz éves fejjel nem állíthatom, hogy mindent tudok a világ működéséről, úgyhogy életmentő jótanácsokkal sem szolgálhatok. Helyette viszont megpróbálom leírni, hogy én hogyan élem meg az egyetemi éveimet egyszerű, nyitott, olykor szórakozott, de lelkes és szeretettel teli gólyaként. 

Köszöntelek!