Ismét péntek van, ami azt jelenti, hogy újra lelkiismeretfurdalás nélkül (pontosítok: mérsékelt mennyiségű lelkiismeret-furdalással) tudok foglalkozni a bloggal! Bevallom, már nagyon hiányzott, hogy írhassak (ez az oka a váratlanul, hét közepén felbukkanó bejegyzésnek), mégpedig azért, mert tartottam magam a kitűzött célomhoz, és ismét megkezdtem a tantárgyi követelmények teljesítése érdekében vívott esélytelen harcomat.
Háttérben a Rómában vásárolt könyvjelzőm és persze egy Bibó István válogatott művek |
Múlt hétvégén le is ültem Rómát jegyzetelni. Rájöttem, hogy nem lesz elég, hogy szeretem ezt a tantárgyat, valamivel még fokozni kéne e program élvezeti faktorát, úgyhogy kitaláltam, hogy meggyújtok egy gyertyát. Ennek az ötletnek részben az volt az alapja, hogy olvasmányaim szerint az illatgyertyák segítenek a tanulásban - de illatgyertyám nem lévén tökéletes volt egy egyszerű karácsonyi gyertya is: annál jobb, a láng melege és az olvadó viasz illata az elmúlt karácsonyok és Márton-napok kellemes emlékét hozta eszembe.
A másik megfontolásom, ami a gyertyagyújtást eredményezte, a nagy elődeink hagyománya volt: eszembe jutott a sok iskolában tanult és megszeretett költő és író, akik éjjel, gyertyafényben próbáltak jogot tanulni, és így egy kicsit ők is motiváltak a tanulásra. Később rájöttem, hogy ezt a kompozíciót, amely önmagában is szép, tovább lehetne fokozni: ugyanis Orientációs Napokon kaptam egy kiváló újságot, amelynek a címlapja éppen illik a már-már házioltárként is funkcionáló íróasztalomra:
Földi professzor vigyázó tekintete |
Amikor pedig már azt hittem, hogy egyszerűen nem lehet hangulatosabb környezetet teremteni a Római jog tanulásához, sercegni, füstölni majd lángolni kezdett az elektromos főkábelünk: a villanyt természetesen le kellett kapcsolnom, így valóban gyertyafényben folytathattam a jegyzetelést. Kemény munkával, két hét után elmondhatom, hogy az egy előadás alatt átvett tananyagnak közel a felét kijegyzeteltem a héten - és mielőtt még nevetnétek, csak úgy mellékesen megjegyzem, hogy ez 77 oldalt jelent!
Persze az igazi kalandok csak hétfőn kezdődtek, amikor ismét egyetemre indultam. Kezdjük azzal, hogy a 2-es villamoson összefutottam az egyik Pázmányra járó "kollégámmal", akivel egy osztályba jártunk a gimiben. Elmesélt olyan mókás dolgokat, mint hogy náluk nincsenek évközi ZH-k de cserébe van katolikus kápolna, viszont ami igazán megrázott, az az volt, hogy az ő oktatójuk kritikusan nyilatkozott a mi Róma tankönyvünkról. Mint anyatigris keltem a Földi-Hamza ikonikus duó védelmére, de aztán végül megállapodtunk abban, hogy mégis hogyan lehetne pontosan megmondani, hogy mi volt évezredekkel ezelőtt.
Szóval meg is kezdődött a hétfői napom egy kellemes alkotmányjog-előadással. Óra előtt még gyorsan elolvastam az előző héthez feltöltött jegyzetet, ami ugyan helyenkénti egyezést sem mutatott az előző héten tanultakkal, de aztán mégis kifejezetten hasznosnak bizonyult, lévén, hogy az aktuális óra anyagát tartalmazta. Elég királynak éreztem magam egészen addig, amíg az előadás második felében az oktatónk meg nem kérdezett a csoporttól olyan dolgokat, amelyeket viszont az aktuális óravázlatban kellett volna előre elolvasnunk... Sebaj.
Tankönyv, a bölcsesség madara... és persze egy koponya. Hmm... |
Az előadás után még feltettem egy-két könnyed kérdést az ombudsmani tisztség mibenlétéről - utóbb kiderült, hogy ez meggondolatlanság volt a részemről, ugyanis mire leértem az aulába, a Tankönyvbörze sora beláthatatlanul hosszúra nyúlt. Több, mint egy óra sorban állás után ugyan nem sok tankönyvet találtam már ott, de a Forum Romanum jogesetgyűjtemény ünnepélyes beszerzése mellett volt időm megfigyelni, hogy milyen informatívak a plafonra mintázott domborművek az egyetemi jövőnket nézve.
Megvettem a maradék tankönyvet a 48-as könyvesboltban (Istennek hála volt Közgazdaságtan), majd ebédszerzési célokkal ismét ellátogattam a Főzelékfalatozóba. Kiderült, hogy dőreség volt lezártak tekintenem az ideális hely megtalálása végett folytatott küzdelmemet: a négysajtos pennét, amit rendeltem, még azt sem tudta feldobni, hogy az elfogyasztása mellett a Róma könyvet lapozgattam, hogy megnézzem, milyen kérdéseim is vannak a szemináriumra. El is döntöttem, hogy ha adok is még egy esélyt vendéglátóipari egységnek, az nem a közeljövőben lesz.
A Római jog szemináriumon viszont nagy bátran feltettem a kérdéseimet, amire választ is kaptam, de még mielőtt belemélyedtünk volna a ius - fas - mos hármasság rejtelmeibe, Siklósi tanár úr egy egészen váratlan információt osztott meg velünk, mégpedig azt, hogy a gólyabálon ő és a zenekara is fel fog lépni. Meglepő, ámde mindenképpen ígéretes fejlemény!
Hétfő délután még ellátogattam a BME elé is, hogy találkozzak egy, a Felvételi Előkészítő Bizottság Tavaszi Táborában megismert barátnőmmel. Beültünk a Kelet nevezetű kávéházba, amit mindenkinek jó szívvel ajánlok, nagyon hangulatos! Könyvek mindenütt, és a forrócsoki is finom. Ekkor még nagy optimizmussal adtam borravalót, de utóbb kiderült, hogy ez nem volt egy átgondolt lépés: másnap alig volt pénzem ebédet venni.
Kedden viszont a szokásos közgáz után (ahol először persze ismét frászt kaptam, hogy nem hallok egy szót sem az előadónk mondandójából, de aztán valahogy hozzászokott a fülem) MÁJT! Nos, tekintve, hogy az, hogy milyen tanárt kapunk, leginkább a zsákbamacska-játékot idézi, feszült figyelemmel szemléltem az ajtót: amikor is belépett Mezey professzor úr! Úgy még embernek nem örültem az egyetemen szerintem, mint ahogy neki. Az előadás után kérdeztem is tőle kettőt, és kifejezetten hasznos dolgokat tudtam meg:
- a nyugati hűbéri társadalmi rend azért bukott meg, mert a hűbéri láncot bármikor elvághatta egy engedetlen hűbéres
- a patrimoniális monarchia mint államforma importálása kifejezetten hasznos volt a magyar társadalom szempontjából
- ha egy nagy tiszteletben álló professzor előtt kell megszólalnom, akkor remegni kezd a kezem és a hangom, össze-vissza beszélek, és még azt is elfelejtem, amit tudok.
Ezek mindegyike kétség kívül hasznos lesz a későbbi egyetemi pályafutásom szempontjából.
![]() |
Quousque tandem abutere, Catilina, patientia nostra? |
Az ezt követő Jogi alaptan előadáson rájöttem, hogy mennyivel szebb egy órai jegyzet, ha mókás színekkel és aláhúzási motívumokkal tarkítom, valamint volt szerencsém látni Fekete Balázs tanár úr feleségét, aki, ha jól figyeltem meg, várandós! ^^
Ebédre vettem egy pohár brokkolikrémleves ízű bűntudatot a take-away levesezőnél, majd beültem az Egyetemi Könyvtárba Hamza professzor Jogösszehasonlítás és az antik jogrendszerek című könyvét olvasni. Hát... Azt hiszem, a legjobban az a részlet jellemzi a művet, amikor a professzor úr Cicerótól idéz egy olyan szöveget latin nyelven, amelyben viszont Ciceró egy ógörög szerzőt idéz.
Az eltérő kultúrákban való bíráskodásról szóló előadás sajnos elég fárasztó volt, de szerintem ennek leginkább az lehetett az oka, hogy a közönség nem volt kifejezetten érdeklődő, így a tanár úr is hamar elveszítette lelkesedését. Viszont miután véget ért, azonnal rohantam is át a Magvető Caféba, hogy meghallgassak egy beszélgetést Nádasdy Ádámmal legújabban megjelent Shakespeare-fordításairól. Kifejezetten jó volt, különösen azért, mert a volt magyartanárnőmmel közösen mentünk, így tudtunk beszélgetni. Ő egyébként hihetetlen, most is olyanokról számolt be, hogy az amerikai nagykövet meghívta koktélpartizni... Hát igen, előttünk a példa.
Szerda a legjobb nap valaha, ezt most már kijelenthetem. Az első óránk közgáz szeminárium volt Dr. Kelemen Katalinnal, aki egy viszonylag fiatal tanárnő, viszont annál érthetőbben és lelkesebben magyaráz. Az egyetlen, és egyébként más előadóknál is visszatérő probléma az volt, hogy jól beültem az első sorba, ő pedig hátrament egészen a negyedik-ötödik sorig - én így törhettem ki a nyakamat, ha látni szerettem volna, márpedig ez volt a helyzet.
![]() |
ELTE ÁJK memes, a vizsgán elhangzott segítő(nek szánt) kérdésekből szemezgetve |
Ezt követte a Róma előadás, ami egész eddigi egyetemi létem legjobb előadása volt. Miután véget ért, egy perc tiszteletteljes csend után ünnepélyesen feljebb helyeztem, mint a Mezey Barna-féle első MÁJT előadást a kettős honfoglalásról, és azért ez nagy szó. Siklósi tanár úr, akiről csak azért is beillesztem ide ezt az illusztrációt, olyan pontos, követhető, informatív és érdekes előadást tartott, hogy ahogy azt már korábban írtam, az egész terem csendben ülte végig. Mikor óra után még odamentem hozzá kérdezni, mondta, hogy ő maga is meglepődött, hogy ilyen fegyelmezett volt mindenki. Mondtam neki, hogy szerintem az egész évfolyamnak erre az előadásra volt szüksége, és ezt így is gondolom. Természetesen az összeszedettség és követhetőség volt az, ami megfogta a hallgatókat, de számomra volt még valami, amit eddig csak kevés előadónál láttam: a tanár úr lelkesen beszélt, csillogó szemmel, és ekkor valahogy tényleg megértettem, hogy a Római jognak igenis van varázsa, igenis lehet szeretni, nem csak akkor, ha szándékosan úgy dönt az ember.
Tehát a Róma előadás az egyik legjobb élményem volt a héten, ezt csak tovább fokozta, hogy olyan belső történeteket is megtudtam a vizsgáztatásokról, mint hogy kiejtésen csak egyszer buktatott Hamza professzor úr, mégpedig akkor, "amikor a fas szót úgy ejtette az egyik kolléga, ahogy azt egy hölgy (<- ez én lennék :O) jelenlétében nem illik kimondani".
Ezt követően még volt latinóránk is, ami kicsit szomorú volt, ugyanis szegény tanár úron látszik, hogy ő nagyon szereti a nyelvet , és rosszul esik neki, hogy ilyen kevés óraszámban, ilyen rövid ideig, és ilyen csekély érdeklődéssel övezve taníthatja csak. Viszont még az ő rábeszélési kísérletei ellenére sem voltam hajlandó elismertetni az érettségimet, mert szeretnék bejárni, és ha nem lennék rá kötelezve, biztosan nem lenne kellő motivációm így tenni.
Ezután pedig végre eljött a várva várt pillanat: Róma repetitórium Földi professzorral! Én mindenre fel voltam készülve, csak arra nem, ami végül fogadott: egy kellemes hangulatú óra, amelyen a vizsgatételeket kezdtük el sorban megbeszélni, és egy kedves ember! Kedves, és amikor ezt mondom, az úgy is értem: semmit nem éreztem a szavaiban abból a buktatási szenvedélyből, amelyről a legendák szólnak, sőt, amikor óra után megkérdeztem, hogy esetleg kérdezi-e vizsgán a kiemelt részeket az ötösért, azt mondta, hogy nem, bőven elég a csökkentett tananyagra koncentrálnom! Pedig meg voltam róla győződve, hogy szívének kedves részeket is kihúztak, úgyhogy nem is mertem kihagyni semmit.
![]() |
Tippelj, mi lehet a forrás :P |
Ezt követően elkezdtem olvasni egy könyvet a saría jogról, de olyan egyoldalúan negatív volt, hogy nem bírtam sokáig. Gondoltam, folytatom a Róma kötelezőket, mégpedig a kincstalálás rejtelmeivel, de mivel Siklósi tanár úr ezzel foglalkozó könyve nem volt ott meg, átcaplattam a Kari Könyvtárba. Beiratkoztam, leadtam a kabátomat és táskámat meg ilyenek, aztán bementem magába a szárnyba. Mivel szembetűnően szerencsétlenül viselkedtem, a pultnál lévő hölgy kedvesen eligazított. Miután megtaláltam az olvasótermet, ismét segítséget kértem: az információspultnál megmutatták, hogy hol tudok keresni az adatbázisban. Nos, ezt meg is tettem a következő eredménnyel: 152. 574 VI / 11. Képzelheti a kedves olvasó a megrökönyödésemet. Mondom sebaj, majd megtalálom valahogy, és végül az olvasóterem másik végében rá is leltem a keresett polcra, melynek a legtetejére helyezték a könyvet, amit így egy helyes kis létra segítéségével tudtam leemelni.
![]() |
2016-ban kiadásra került munka |
Na, gondoltam, ha már ilyen nagyszerűen kitaláltam, hogy valóban meg lehet szeretni a Római jogot, itt az ideje, hogy tevékenyen neki is kezdjek: mi lenne, ha nem csak a kijelölt fejezeteket, hanem az egész művet elolvasnám?
Egyre inkább hiszek abban, hogy minden hozzáállás (meg persze a latin keretszövegbe illesztett ógörög idézetek hiányának) kérdése: kifejezetten érdekesnek találtam a könyvet! Ami azt illeti, majdnem ebédelni sem mentem el, hogy ne kelljen félbehagynom egy érdekes fejezetet, de aztán rájöttem, hogy az egyetem büféjében is lehet étkezni, így végül ott tudtam enni.
Ezt követően volt egy kis adatbázis-kezelésünk, amit nem élveztem annyira, még annak ellenére sem, hogy visszatértek a meleg színek a képernyőmre - valószínűleg azért, mert túl gyors volt nekem, könnyen elveszítettem a fonalat, és nem igazán volt sikerélményem. Kicsit bánatosan is mentem Alkotmányjog szemináriumra. Ez mindig érdekes, egyedül arra jöttem rá, hogy nem rendelkezem a kellő szókinccsel a kérdéseim és gondolataim megfogalmazásához, ez pedig határozottan megnehezíti a tanárunkkal való kommunikációt.
Viszont a nap végét megkoronázandón: Bibó Szafari! Egy esemény, melynek keretei közt meglátogathattam a Bibó István Szakkollégiumot, beszélgethettem a jelenlegi tagokkal és a jelentkezőkkel, és egy csomó olyan ismerőssel találkoztam, akinek nagyon megörültem! Volt, akire nem is számítottam, úgyhogy egy ideig bizonytalanul szemléltem, majd aztán csak vettem a bátorságot és megöleltem, pedig korábban nem kerültünk ilyen közeli viszonyba. Mindenesetre a szafari nagyon jó volt, megerősítette az elképzelésemet, hogy mindenképpen szeretnék jelentkezni, sőt, bekerülni a koliba. Jövő hét végéig kell beadni a jelentkezést, és még addig szeretném újraírni a kötetlen bemutatkozó-levelemet, mert rájöttem, hogy ráfér a javítás.
Hogy mit tanultam ezen a héten? Ami a legfontosabb, az az, hogy a gimis szupererőm, amely által egy hetet végig tudok csinálni napi 5-6 óra alvással, rengeteg programmal és tanulással, hosszú távon nem kifizetődő. Minden pozitívuma ellenére szörnyen megviselt ez a hét: nagyon elfáradtam, és a vége felé már egész nap fáztam, nem tudtam értelmesen befejezni egy hosszabb gondolatmenetet, és a legkisebb dolgok is lelki nehézségeket okoztak (értsd: közel elsírtam magam, amikor az egyik csoporttársam azt mondta, hogy milyen jó lenne megajándékozni az egyik tanárunkat - de ez TOP SECRET). Most az jelenti a legnagyobb kihívást számomra, hogy meghatározzam, mennyi közösségi programra és pluszelőadásra járjak: hiszen egy részről kihagyhatatlan lehetőség, más részről pedig "elvesztegetett idő", amit tanulással vagy pihenéssel is tölthetnék. A mai kutatók éjszakájára, szörnyű bűntudattal, de részben ezért nem mentem el: ugyan nem vagyok tudatában, de szegény szervezetem már jelzi, hogy pihenésre van szüksége.
![]() |
Forrás: Student Problems |