Hol is tartok most?

Ahogy azt már említettem, idén nyertem felvételt az egyetemre, és némi naptárismerettel könnyen ki lehet számolni, hogy immáron két hete koptatom a nagy múltú épület, sőt épületek padjait, és főleg a lépcsőit. Ebben a bejegyzésben arról szeretnék egy kicsit írni, hogy mi is történt velem az elmúlt két hétben, sőt, legyen inkább egy hónapban, amióta napjaimat már hamisíthatatlanul az ELTE ÁJK szelleme határozta meg.

Kicsi, aranyos telefonom képernyőfotója

A legelső egyetemi élmény, ami a várva várt sms megkapása után ért, az tájékoztató anyagok kézhez kapása volt. Bevallom, kicsit csalódott voltam, amikor kiderült, hogy nekünk nem postáznak semmit, ugyanis szerettem volna eltenni emlékbe a nevezetes okmányokat, de hát sebaj, így is volt mit rendszereznem. Rengeteg e-mail jött, amelyek közül számomra a legmeghatározóbb az a tájékoztató volt, melyből kiderült, hogy innentől tényleg össze kell szednem magam: "Pontosan és hiánytalanul adja meg adatait és elérhetőségeit, nyomtassa ki a beiratkozási lapot, és a beiratkozásra hozza magával. Ha ezt nem tenné meg, akkor csak újabb felvételi eljárás után kezdheti meg tanulmányait." Persze el lehet képzelni, hogy ettől mekkora stresszbe kerültem, ennek gyermeki, de annál kifejezőbb leképeződése az, hogy egészen a beiratkozás sikerességéig (mert spoiler, sikerült) nem is mertem átállítani Facebookon az aktuális tanulmányaimat. 

Szóval az üzenetek megkapását követően belevetettem magam az adminisztratív típusú kalandokba: csináltattam bankkártyát (anyukám elkísért, nélküle szerintem riadtan aláírtam volna bármit, csak legyen vége), elmentem NEK-azonosítóért a diákigazolványomhoz, kinyomtattam és lefénymásoltam a beiratkozáshoz szükséges iratokat, adategyeztettem a Q-térben, regisztráltam a Neptunra, és mindeközben folyamatosan azon aggódtam, hogy minden rendben menjen. 

Minden rendben ment! Legalábbis egyelőre úgy néz ki, Istennek hála. Ezeket a mókákat követően végre megkezdődtek az Orientációs Napok, ami az első érdemi programnak számított ÁJK-hallgató életemben. Úgy is mondhatnám, hogy az ON a szegény ember gólyatábora,  ugyanis a mi karunkon ez utóbbit nem szerveznek a korábbi évek botránya miatt. Úgyhogy persze a legtöbb gólyában volt egy kis csalódottság, hogy "csak" ON van, de az a három nap, amit így együtt tölthettünk, szerintem a legjobb dolog volt, ami történhetett velem. 

Az ON-ról azt kell tudni, hogy annak a 450 szerencsétlen gólyának szervezik, akik jó eséllyel senkit és semmit nem ismernek a karon, hogy mind a társaikhoz, mind az épülethez, mind a szakmához közelebb kerüljenek. Ezt a temérdek embert kisebb, 20-25 fős csoportokba osztják, aztán ez a csoport onnantól kezdve lényegében mindent együtt csinál (az első éves szemináriumok látogatását is beleértve). Mi voltunk a Lila PingWinek (mert a pingwin csak a jégen csúszik, a tárgyakon nem), és az első napot azzal töltöttük, hogy megismerkedjünk egymással. Megkaptuk a gólyacsomagot is, aminek tartalma, azt hiszem, elég baljós: ELTE ÁJK póló, füzet és toll, kiemelőfilc, stresszlabda... Mindenesetre én nagyon örültem neki, azt az egyet leszámítva, hogy a pólónk nem lila, hanem ilyen fura barna színű volt, amin sajnos kevéssé látszott a felirat. Búú. 

A második napon szakmai programok voltak, és őszintén megmondom, hogy pontosan erre volt szükségem. Én ugyanis úgy mentem oda a jogi egyetemre, hogy majd ott megtanulom, hogy mi a nagy, egyetemes igazság, amiért majd harcba szállhatok, amit védelmezhetek, és amit aztán győzedelemre vihetek. Aha, nem. Ehelyett ezek az előadások, különösen a környezetjog előadás, amire először ültem be, rávilágítottak arra, hogy a világunk, különösen jogi vonatkozásában, különböző érdekek és különböző igazságok ütközése, és a jó jogász nem az, aki egyértelműen tudja, hogy mit kell tennie, hanem az, aki képes ezeket a különböző igazságot összehangolni, szintézisbe hozni (anélkül, hogy rövid távon belebolondulna).

A harmadik napunk a közösségi szervezetek megismerésének jegyében telt. Az én kezdeti célom az volt, hogy megnyerjem az egyik ajándékcsomagot, úgyhogy arra törekedtem, hogy a lehető legtöbb standon kérjek pecsétet. Emellett persze rengeteg promóciós anyagot is kaptam, amelyek közül a legjobban a tollaknak örültem, mert azokat szerintem valami kobold mindig ellopja tőlem... Viszont ennek a taktikának az lett az eredménye, hogy nagyon sok nagyon érdekes diákszervezettel és egyéb közösséggel ismerkedtem meg, és igazából még most sem tudom, hogy ezek közül melyeket sikerül majd bezsúfolnom az órarendembe, mert legalább öt olyan van, amihez mindenképp szeretnék csatlakozni. Slusszpoén: tényleg nyertem egy pólót és egy bögrét! <3 

A negyedik napunk a gólya sportnap volt, ami a BEAC-on került megrendezésre. Becsülettel kikaptunk minden sportágban minden csapattól, de én igazából nagyon jól éreztem magam. Elsősorban szurkolókét erősítettem a pingvineket, de később kosaraztam is, ami a maga reménytelenségében kifejezetten élvezetes volt. Itt vagyunk, ahogy egy gólnak örülünk: 

Win, Win, PingWin!

Minden ilyen napunkat megkoronázott egy esti beülés, csütörtökön pedig részt vettem életem legelső bulijában. Nos, tény, hogy nem vagyok egy nagy partiarc, de azért gondoltam, hogy elmegyek a Praeszeminárium nevezetű eseményre, amit a RETRO-ban tartottunk. Magam is meglepődtem azon, hogy mennyire élvezetes volt, viszont pro tipp: ne hagyjátok őrizetlenül a táskátokat, de semmi esetre sem. Mindig is volt az a gyanúm, hogy túl naiv vagyok a világhoz, és ez most be is igazolódott, ugyanis egy számomra kifejezetten tekintélyes összegnek kellett búcsút mondanom. De legalább a pénztárcám maga, valamint a telefonom épségben megmaradt! Tanulópénz, ilyenek.

És aztán a következő héten megkezdődtek az előadások. Azt azért nőiesen be kell vallanom, hogy a tárgyfelvétel nem ment (nekem sem) zökkenőmentesen. Kezdjük például azzal, hogy teljesen elfelejtettem, hogy mikor van, és amikor a Facebookra feltévedve láttam, hogy mindenki ezzel kapcsolatban tesz fel kérdéseket, még akkor is úgy éreztem, hogy ne már, nincs nekem kedvem ezzel foglalkozni. Mentségemre szóljon, hogy nálunk rangsorolásos tárgyfelvétel van, nem versenyjelentkezés, tehát ez csak mondjuk olyan hetes szinten volt felelőtlenség egy tízes skálán. Végül minden nyűgöm ellenére azért csak rávettem magam, hogy lépjek be, és az évfolyamszinten jelentkező, később kiküszöbölt problémák mellett valami varázslat folytán minden úgy sikerült, ahogy elterveztem.

A tárgyaim a következők: Alkotmányjog, Magyar alkotmánytörténet, Közgazdaságtan, Római jog, Jogi alaptan, Jogi latin nyelv, Jogi adatbázisok kezelése, Társadalomtudományi alapozó, valamint fakultatívként felvettem a Bíráskodás az eltérő jogi kultúrákban előadást és a Római jog repetitóriumot - ez utóbbinak is szép a története, majd azt is elmesélem, ha eljutunk odáig. 

Az első tanulmányi héten tehát csak előadások voltak, ezek közül is a legelső az Alkotmányjog volt, amit a főelőadónk, Dr. Chronowski Nóra, és egy meghívott előadó, Dr. Fekete Balázs közösen tartott, ahogy ő fogalmazott, 'stand up comedy jelleggel'. Ugyan nem mindenkinek nyerte el a tetszését ez a formátum, szerintem viszont kifejezetten hasznos volt, ugyanis a kettejük párbeszéde, szakmai vitájuknak egy tényleg csak zanzásított megjelenése ismét megmutatta azt, hogy a jog nem képes feltárni a világmindenség titkát (de legalábbis nem olyan egyszerűen), és bármit is tanítanak a tanáraink, legyünk bátrak megkérdőjelezni az egyetemes tanokat és a bevett értelmezési módokat. 

A második előadásunkra, a Közgazdaságtanra kedden került sor, ezt Dr. Steiger Judittól hallgathattuk meg. Bevallom, először kicsit megijedtem, ugyanis a professzor asszony kellemesen lágyan, viszonylag halkan és megnyugtató hangon beszélt, tehát összességében az egyik középiskolai magyartanáromat juttatta eszembe, és attól tartottam, hogy óhatatlanul is lassan álomba szenderülök majd az előadásain. De aztán a másfél óra végére hozzászokott a fülem a mikrofonhoz, és bár a közgazdaságtan első hallásra indokolatlannak tűnik a tantervünkben, érdeklődve várom, hogy mit fogunk tanulni. 

Ezt a Magyar alkotmánytörténet előadás követte Dr. Mezey Barna professzor úrtól, ami, komolyan mondom, az egyik legjobb előadás volt valaha. Sokkal inkább volt egy szenvedélyes, meggyőző érvelés a kettős honfoglalás mellett, mint egy hagyományos egyetemi előadás. Úgyhogy nagyon vártam ezen a héten is ezt az órát, de sajnos nem ő, hanem Dr. Máthé Gábor jött be előadni - ami viszont azért érdekes, mert ő még anyukámat is tanította, sőt, vizsgáztatta anno az Államigazgatási Főiskolán! 

A keddi utolsó előadásunk, a Jogi alaptan maga az álom. Fekete Balázs tartja, és (ilyen kifejezések ritkán írhatók le az előadás szó mellett) érthető, pontos, egyszerűen követhető, érdekes, összetett, az irodalom fel is nyitott, és úgy teljes egészében egy biztonságos pont a nagy egyetemi rohanásban. 

Forrás:  ELTE ÁJK memes

Szerda: az első Római jog előadás. Ha, kedves olvasóm, egy dolgot tudsz összesen az ELTE ÁJK-hoz kapcsolni, akkor az szinte minden kétséget kizáróan a római jog. Ha kettőt, akkor az a római jog és Földi professzor.  A professzor úrról azt kell tudni, hogy elképesztő szakmai tudása és munkája mellett nem éppen arról híresült el, hogy nála könnyen teljesíthető lenne a tárgy, és több hallgató számol be a vele szerzett szomorú vizsgaélményeiről, mint amennyi őszinte mosollyal üdvözli a folyosón. Nos, éppen ezért én eldöntöttem, hogy nem elég, hogy nekem a Róma lesz a kedvenc tantárgyam, hanem egyenesen Földi professzor lesz az a tanár, aki felé szívem minden szeretetét irányítani fogom. Irónia nélkül. 

Képzelhetitek őszinte csalódottságomat, amikor nem ő, hanem a legendás tankönyv másik hatalmas tudású szerzője, Hamza professzor úr jött be. Arról nem is beszélve, hogy az általa tartott előadás kisebb (nagy) kulturális sokként ért, ugyanis sokszor azért volt nehéz követni a mondandóját, mert mindet tudott, és mindezt egyszerre szerette volna nekünk átadni. Nem meglepő, hogy ezen felbuzdulva azonnal megvásároltam a könyvet, és mind a hétköznapok hátralevő részét, mind a hétvégémet annak jegyzetelésével, a Magyar alkotmánytörténet olvasásával, valamint az Alkotmányjog jegyzetek kiszínezésével töltöttem.