A tudás hatalom

Meg akarlak tartani téged, ezért választom őrödül a megszépítő messzeséget - írta Ady Endre, és bár amikor ezeket a szavakat papírra vetette, valószínűleg a költészeti hagyományába illeszkedően itt is Brüll Adélnek, s nem az egyetemen töltött második szemeszterének címezte szavait, én mégis most ez utóbbira vonatkoztatva idézem e sort. Mert hát tény ami tény, fél év távlatából visszatekintve valamelyest már minden magától értetődőnek tűnik és minden sokkal boldogabb, mint amilyennek akkor megélte az ember, de mindaz a félelem és megkönnyebbülés, bánat és boldogság, fáradság és fáradtság, fejlődés és megállapodás, amit még a nyári megérdemelt pihenés (nem is tudom, hogy a megérdemeltet vagy a pihenést tegyem idézőjelbe, de talán most menthető megnyugvással egyiket sem fogom) biztonsága sem mosott ki az emlékezetemből, a megszépítő messzeségben is múlhatatlanul megmarad - kedves olvasóim, a következőkben ezeket szeretném elmesélni nektek. 

*Emléked szívemben (s órarendemben) tovább él*

És ha egyszer belelendülök a szorgalmi időszak elbeszélésébe, mi mással is kezdhetném, mint azzal, ami igazi szorgalmat kívánt: az előadásokkal és a szemináriumokkal. Mivel az első szemeszterben sok tantárgy és tanár a szívemhez nőtt (pontosabban megfogalmazva az igazságot: mindenkit megszerettem, de ez nem mérvadó, mert én mindenkit szeretek), nagy örömmel üdvözöltem, hogy a második szemeszterben a legtöbben közülük visszaköszönnek [illeszd be ide a tárgy nevét] 2 formációban. 

Okosabb vagy, mint Ulpianus?
Szebb vagy, mint ez a serleg?

Ezek közül az, amelyik a leginkább meghatározta a félévemet, a Római jog 2 volt. Nagy lelkesedéssel vártam, ugyanis ebben a félévben volt esedékes az Ulpianus-vetélkedő, amire azóta készültem, amióta csak tudtam a létezéséről - az volt a feltett szándékom ugyanis, hogy azon a versenyen én második fogok lenni. Az első előadásunkat Hamza professzor tartotta, és azt kell hogy mondjam, vagy mi lettünk sokkal okosabbak az első félév első előadása óta, vagy az ő előadói stílusa kezdett el jobban alkalmazkodni a hallgatói befogadóképességhez, vagy a kettő valamilyen arányú elegyével álltunk szemben, de mindenesetre az előző és ezen előadásélményem között, s talán az általános érzést tudom közvetíteni, nemcsak hogy zongorázni, hanem római jogi hagyományokhoz hűen jambikus nyolcasokba lehetett volna szedni a különbséget. Ezt mindenképpen egy pozitív előjelnek éreztem a tanulmányaim megkezdése előtt. Ezt követően pedig, immár mondhatom, hogy a szokott módon, Siklósi Iván és Sándor István tanár urak vették át az előadásokat - ami persze nem jelenti azt, hogy Földi professzor nélkül maradtam, mert ugyan repetitóriumot idén nem hirdetett a tanszék, immár kérdés nélkül, lendületből jártam be a levelezősök Rómájára - pedig ebben a szemeszterben az péntekenként (ismétlem: péntekenként!) volt. 

Az előadáshoz természetesen szeminárium is társult, amiről részletesebben, s a tárgyról is bővebben majd a maga helyén esik szó (Ízelítő: a bejegyzés címében szerepelni fog az alábbi szavakból kettő: Csemegi Károly, szerelem, custodia). Mindenesetre annyit bármilyen poén lelövése nélkül elmondhatok, hogy az idei évben lényegesebben nehezebb volt teljesíteni a szemináriumot, de végül a csoportunkból mindenki sikerrel járt - ez, azt hiszem, egyaránt köszönhető nekik és Siklósi Ivánnak. 

Másik ilyen folytatás-tárgyunk volt az Alkotmányjog 2, ami szerintem az egyik legérdekesebb tantárgyunk volt az idén: voltaképpen végigböngésztük az Alaptörvényt, és minden intézményről meghallgattunk egy-egy (vagy több) előadást, az Országgyűléstől kezdve a Köztársasági elnökön át az Állami Számvevőszékig. Mindennek folyamán sok új oktatóval is megismerkedhettünk, kiemelendő például Pozsár-Szentmiklósy Zoltán tanár úr, Milánkovich Andris, akit többek között a Bibó kapcsán már ismertem, valamint Somogyi Bernadette tanárnő, de a legjobb előadás díját ünnepélyesen Mécs Jánosnak nyújtanám át: a választási rendszerről tartott előadása szerintem szabályosan mindent vitt ebben a félévben, legalábbis Alkotmányjogból biztosan. 

Az Alkotmányjog 2 szemináriumot idén Lápossy Attila tartotta nekünk - meglepődve fogadtam, hogy megkeverték a szemináriumvezetőket ebből a tárgyból, de összességében azt mondhatom, hogy nagyon nagy szerencsénk volt, hogy hozzá kerültünk. Zseniális tanár, elhivatott, lelkes, élvezetesen adja elő az anyagot, az órái nagyon jó hangulatban teltek, és ezzel együtt nagyszerűen felkészített minket a vizsgákra. A szemináriumi közös utunk mindezzel együtt kalandosan indult: Az egész azzal kezdődött, hogy a tavalyi jól bevált csütörtök fél nyolcig tartó sávból már csak nem szerettek volna kiírni minket, szóval ismét szellemi frissességünk csúcsán találkozhattunk tárggyal, azzal a különbséggel, hogy kapacitásunkat tovább fokozta a tény, hogy aznap ezen kívül volt még Róma, Társadalomelmélet és Jogtörténet szemináriumunk is. Csupa ilyen laza tantárgy, amire nem kell készülni - nem. Másrészt, a tanár úr azzal kezdte az órát, hogy határozottan kijelentette, hogy márpedig javításra félév végén nem lesz lehetőség - nyilván ezt különös örömmel fogadtam annak fényében, hogy az első két dolgozatomban összesen a húsz pontból sikerült tizennégy és felet szereznem (mindezt csökkenő tendenciával: 8, majd 6,5 pont a 10-ből). Nyilván ehhez sok minden hozzájárult, s amellett, hogy a kérdések egy része "keresd meg a 10 jó megoldást, hibátlan esetén 3 pont, két hibával 0" típusú volt, azért annak a nem túl üdvös hatását sem tagadhatom le, hogy az utóbbi dolgozatra a rokonokkal való húsvétozás közben próbáltam felkészülni. A harmadik, ami tovább nehezítette az ezen órákra való felkészülést, az a házi feladat mennyisége volt: minden órára legalább öt feladat, írásban levezetve, pontosan hivatkozva, beadásra készen. Hogy mégis legyen kedvem kinyitni a füzetemet ezek elkészítésére, csak egy dolgot tehettem: 

Ezek lettek a házifeladat-füzeteim. Nincs is jobb, mint érett joghallgatónak lenni! ^^

És persze mindezzel együtt elhatároztam, hogy akkor ötöst szerzek AJ2-ből. Hiszen az Alkotmánytöri is a sírból jött vissza az előző szemeszterben. Ebben az elhatározásomban az volt a különösen vicces, hogy hamarosan rájöttem, hogy a ponthatárok nem ismertek számunkra, szóval kénytelen voltam nemes célkitűzésemet arra módosítani, hogy "na, akkor szerzek annyi pontot, amennyire én ötöst adnék". És sikerült, kemény másfél ponttal még meg is ugrottam a saját mércémet! Hála Istennek tanár úrét is, ami ugyan nem tudom, hogy hol húzódott, de talán jobb is nem firtatni. 

A harmadik folytatásos tantárgyunk, amelyről illik megemlékezni, az a Közgazdaságtan 2 volt. Nem tudom, mi lehetett az oka, de feltételezhetően a tantárgy általános népszerűsége, hogy idénre az előadások száma a felére csökkent, és csak minden második csütörtök reggel kellett bezarándokolnunk, hogy a makroökonómia rejtelmeibe bepillantást nyerhessünk (én azért bementem minden héten, jól jött az a pár óra reggel, felkészülni a szemináriumokkal zsúfolt délutánra). Az előadások rendkívül családias környezetben zajlottak, bár számok becslésében nem jeleskedem, azt hiszem, nem lövök nagyon mellé, ha tízre becsülöm az átlagos hallgatói létszámot. Ezek az alkalmak nem is elsősorban az elhangzottak miatt váltak emlékezetessé számomra, hanem sokkal inkább azáltal, hogy több alkalommal is folytattam kellemes beszélgetést Steiger Judit tanárnővel arról, hogy mi az már, hogy mindenki fellázad a Közgazdi ellen, és igazán nem kellene ennyire szekálni, kari szinten meg pláne nem. Ezt egyébként tartom is, szegény tanszék tényleg mindent megtesz, szóval én velük vagyok! 

A Közgazdaságtan 2 szeminárium, amihez már az odavezető utam is kalandos volt (ahogy írtam korábban is, egy kurzusbővítésnek hála kerültem csak be Kelemen Katalin tanárnőhöz, aki nélkül a Közgazdi szeminárium fogalmilag értelmezhetetlen), a szerda reggeleimet tette változatosabbá, de annak ellenére, hogy reggel nyolcra kellett mindig megjelennem, ezeket az órákat mindig nagyon élveztem. Egyrészt azért, mert tanárnő személyisége szerintem gyakorlatilag egy száraz ugarról tartott hat órás előadást is meg tudna tölteni tartalommal, másrészt pedig azért, mert a tankönyvben foglaltaktól eltérően ezeken az órákon nemcsak az amerikai gazdaság fejlődéséről esett szó, hanem részletesen tudtunk foglalkozni a magyarországi rendszerváltás gazdasági következményeivel, az eurozóna kialakulásával és előzményeivel és még sok más olyan dologgal, ami a kis magyar lelkemnek érdekes lehetett. És mindezek mellett: a tanárnő az utolsó óra előtt, a lépcsőn lefelé menet, üdvözlésemet fogadva - a nevemen szólított! Jó, tudom, komoly, felnőtt joghallgatói mivoltommal nehezen egyeztethető össze az efölött érzett gyermeki öröm (a lovacskás, rózsaszín AJ-füzeteimmel pedig már tényleg összeférhetetlen), de akkor is! :) 

A Magyar Jogtörténet ugyan nem hordozta nevében folytatási mivoltát, azért nem árulok el nagy titkot azzal, hogyha elmondom, hogy ez pedig a Magyar Alkotmánytörténet leszármazottja volt - s így természetesen kedvenc tantárgyaim egyike. A korábban elbeszéltek miatt hatalmas előnnyel indult, s az ebből adódó élvonalbeli helyét meg is tudta tartani, pedig hát erős volt a mezőny! :) Erről a tantárgyról is majd a maga helyén írok részletesebben, egyelőre elég annyi, hogy mind az előadások, mind a szemináriumok biztos pontot jelentettek az életemben, mindig örültem, hogyha voltak, és annak ellenére, hogy a tavalyi törvénycikkszám-pánik miatt kicsit bizalmatlan voltam a tananyaggal kapcsolatban, a legnagyobb örömömre végül nem jelentett megoldhatatlan problémát, sőt, még barátságosabbnak is bizonyult az első félévnél. 

*Az újdonság varázsa*

A régi ismerőskén visszaköszönő tantárgyaink mellett persze új szereplők is felvonultak az egyetem színpadán. A sokak által leginkább várt talán a Polgári jog volt mindezek közül. 

Nincs is jobb, mint egy gólyabáli képet kontextusából kiragadni,
és a polgári jog kapcsán nagy diadalmasan felmutatni -
de hát mit lehet tenni, ha ez itt Menyhárd Attila? :) 

A polgári jog egy nagyon érdekes, beláthatatlan, értelmezhetetlen és minden vonatkozásában örök tantárgy, jogág, terület. Menyhárd Attila, a karunk dékánja, aki az előadásokat tartotta, pedig egy kincs. Heti két alkalommal, hétfőn és kedden nyolc órakor gyűltünk össze, hogy közösen dörömböljünk a polgári jog szentélyének ajtaján, ami minden alkalommal negyed kilenckor ki is tárult - a tanár úr ugyanis mindig ekkor érkezett meg (mindezzel együtt a hallgatóság lelkiismeretesen ott volt már nyolckor, nem akartunk kockáztatni). Ezekben az órákban az volt a legkülönösebb, s talán ezért a legnehezebb, hogy amikor tanár úr elkezdett beszélni a polgári jogról, valahogy minden olyan egyértelműnek tűnt - mintha csak beszélgetnénk valami vidám dologról, amit amúgy is tudunk, minek is lejegyzetelni az ilyet. Pedig ha a kedves olvasó felcsapja a Polgári törvénykönyvet, nos... Törvénykönyvről vagy jót, vagy semmit. :) Nagyon sokat tanultam az előadásokból, nem is tudnám leírni, mennyiben alapozta meg a jogi szemléletemet tanár úr munkája - a legfontosabb talán az volt, amit lehet, hogy banális dolog kiemelni, de mégis fontos lehet - hogy ha egy jogi szöveget nézünk, nem az a fontos, hogy mit gondolunk, de még csak nem is az, hogy a jogalkotó anno mire gondolt - hanem az, hogy milyen világban szeretnénk élni. És ezzel összhangban kell értelmeznünk az adott szöveget. 

Az első mémeim egyike, avagy hogyan próbálja meg Gyapotpihe
továbbadni a PJ előadáson frissen szerzett ismereteit

Így tehát a Polgári jog előadások fantasztikusak voltak, de ugyanígy nagy hatással voltak rám a Polgári jogi szemináriumok is. A csoportunk Csizmazia Norberthez került, és amikor ezzel először szembesültem, nem kis pánik lett rajtam úrrá: a markmyprofessor.com nevű oldal, amelyre minden egyetemista az *egyetemes* tudás letéteményeseként tekint, mindössze 2,9-es átlagot rendelt hozzá, és az órák értékelése sem sok biztatót ígért. Amit ebből megtanultam, hogy ha nem muszáj, nem szabad megnéznem ezeket az értékeléseket, ugyanis csúnyán rá tudják nyomni a bélyegüket a hozzáállásomra. A szemeszter végére rájöttem, hogy Csizmazia tanár úr tök jó fej, sőt, az órái rendkívül hasznosak, mert bár ugyan nem a vizsgára készítenek fel, de annál sokkal többet adva a polgári jog nehezebb eseteivel próbálnak megismertetni minket. Mármint teljesen jogos az az elsődleges reakció, hogy "honnan tudjam én azt, amiről még a bíróságok is vitatkoznak", de ha jobban belegondolunk, pontosan nekünk kell tudnunk, hiszen mi leszünk azok, akik a jövőben ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásával meg lesznek bízva! És mindemellett maga a tanár úr is példamutató szerintem oktatóként és emberként is: többször is előfordult, hogy kérdeztem tőle valami elborult apróságot, amire azonnal nem tudott válaszolni, viszont a következő órára úgy jelent meg, hogy "megnéztem a kommentárban / a Polgári Kollégiumi vélemények vonatkozó részeiben / megkérdeztem Menyhárd tanár urat, hogy mi a véleménye / elolvastam Fuglinszky tanár úr frissen megjelent könyvének ezt a fejezetét", és még folytathatnám. És azt hiszem, én vagyok az az egy ember az egyetemen, aki a zálogjog miatt szerette meg a polgári jogot - és ezt is neki köszönhetem. (Azt hiszem, ezek után el tudja képzelni az örömömet a kedves olvasó, amikor megtudtam, hogy visz jövőre Kötelmi jogi általános részről szóló szemináriumot!!:))

A második nagyon érdekes új tantárgyunk a Társadalomelmélet volt, ami szintlén szemináriummal járt párban. Maguk az előadások számomra a vizsgákra való felkészülésig nem igazán nyerték el valós értelmüket, ugyanis a tárgy rendkívül nagy tudásanyagot mozgatott meg, John Stuart Milltől Marxon át a legmodernebb gondolkodókig rendkívül sok ember felfogását megismerhettük a társadalomról, az egyénről, a történelemről, a civilizációról és még sok más mindenről, ám mindezek egymás ismerete nélkül nem igazán voltak elhelyezhetők számomra a tudás szövetében. Mindezzel együtt ki kell emelnem Karácsony András és Nagypál Szabolcs előadókat: az ő előadásaik mindennemű háttérismeret nélkül is követhetőek voltak. A szemináriumok viszont annál élvezetesebbek voltak: az oktatómentoromnál, Tóth Fruzsinál tanultam, aki Gulya Fruzsinával közösen tartotta a szemináriumokat, és amellett, hogy különböző szövegeket dolgoztunk fel, a tanáraink igyekeztek minden órát interaktívvá tenni, ami sokat segített a tanultak elmélyítésében. 

Ez volt a két fő újdonság, emellett még a Szaknyelvi alapozók és a Horvát-magyar jogtörténeti kollokvium jelent meg új elemként az órarendemben - az utóbbi megér egy külön bejegyzést, az előbbiről viszont mindenképp érdemes még itt beszélni. 

Ahogy azt korábban írtam, nagy lelkesen felvettem az Angol és a Francia szaknyelvi alapozót is, mondván, hogy mi baj történhetne - igen ám, viszont a tanulmányi osztály úgy gondolta, hogy jóból is megárt a sok, úgyhogy udvariasan megkért, hogy legyek kedves egyre szűkíteni az általam választott nyelvek sorát. Na ezt én sem hagytam annyiban: bár mindenféle előkövetelmény-nyavalya miatt a Franciát öleltem keblemre, megkérdeztem Kiss Esztert, az angoltanárnőt is, hogy ugyan nem járhatnék-e be csak úgy az óráira. S lőn :) Így tehát puszta lelkesedésből bejártam az angolórákra, amik szintén nagyon jó hangulatban teltek, és rendkívül sokait tanultam belőlük. Még egy prezentációt is csináltam a Nemzetközi Valutaalapról, ami azért volt rendkívül vicces, mert sem a Nemzetközi Valutaalapot, sem az angol nyelvet nem ismertem kellően ahhoz, hogy ezt normális körülmények között bevállaljam :D

A diavetítésem címlapja, még külön kerestem hozzá egy új sablont is! :D 

A másik nyelvem, a Francia valamivel "könnyebb" volt, mármint szerintem nem várt olyan szintű nyelvismeretet, mint az angol, de ezt én messze nem is bántam, tekintve, hogy azért a francia nyelvtudásom a félév folytán is olyan klasszikus népmesebelien működött: hol volt, hol nem volt... De mindezzel együtt örülök, hogy felvettem az órát, segített karbantartani, talán még egy kicsit fejleszteni a meglévő ismereteimet, terveim szerint jövőre is folytatni fogom ilyen irányú tanulmányaimat. 

Ezekkel a tárgyakkal táncolva telt tehát a második szemeszterem, s bár egyik sem volt könnyű, a maga nemében mindegyiket megszerettem, s a szorgalmi időszak végeztével reménykedve indultam neki a vizsgáknak. Ugyanakkor a szemeszter első fele nem csak a tanulásról szólt - a következő bejegyzést ennek fogom szentelni :) 

Kedves olvasó, ha valamilyen véleményed, javaslatod van a bejegyzéssel vagy a bloggal kapcsolatban, kérlek, írd meg hozzászólásban vagy üzenetben, minden észrevételt, gondolatot hálásan fogadok. Köszönöm, hogy elolvastad - Gyapotpihe