Emlékszem, amikor az egyetemre készültem, annak örültem a legjobban, hogy de jó, most már nagy és pesti leszek, szóval végre én is eljuthatok olyan érdekes előadásokra, ahová az okos emberek járnak, és én is része lehetek annak a szűk rétegnek, akit a világegyetem rejtett titkaiba avatnak be különböző méltán nagyra becsült bölcselők. Aztán jött az egyetem, és azt mondta, hogy "Zéhák! Beadandók! Jegyzetelnivaló! Olvasnivaló! Szeminárium este fél nyolcig! Vizsgák! MEG FOGSZ BUKNI!" - és a grabancomnál fogva leültetett az íróasztalomhoz, hogy akkor tessék nekilátni tanulni, és ne is álmodjak arról, hogy én majd ide vagy oda eljárogatok. Az első szemeszterem ebből a szempontból Hamupipőke történetét idézte: hiába végeztem el a feladataimat, nem mehettem el a bálba addig, amíg meg nem tanultam szétválogatni, hogy mennyi időt kell erre s arra szánnom ahhoz, hogy a maximumot hozzam ki belőle, de annál viszont egy fél órával sem többet. Aztán a Tapasztalat, a Lelkesedés, a Remény és a Csaknemleszbajbelőle nevű galambjaim nekem is segítettek, és nekik köszönhetően ez a szemeszterem sokkal színesebb lett az előzőnél, már ami a kötelezőn kívüli előadásokat illeti.
Szintén nagyban növelte a TDK-látogatási esélyeimet, hogy ebben a szemeszterben egyedül csütörtökön volt a fél nyolcig tartó idősávban órám, ugyanis a legnagyobb meglepetésemre Földi professzor a második félévre nem hirdetett Római jogi repetitóriumot. Bár sajnáltam, mert tavaly kifejezetten hasznosnak találtam és jól is szórakoztam az alkalmakon, a szívem nagyobbik része örült, ugyanis ezzel felszabadult az a sáv, amelyben hagyományosan a Májt TDK-alkalmak is megrendezésre kerültek az első félévben, szóval így nem kellett mély lelki válságba kerülnöm, hogy most melyiket válasszam (amelynek úgyis az lett volna a vége, hogy kötelességtudatból a Rómát választom). Na persze ez a felhőtlen szabadság sem jelentette azt, hogy oda mentem, ahová csak szerettem volna..:
 |
| Micsoda mémkészítő mester lesz belőlem itt az öt év végére! |
Szóval alkalomról alkalomra határhaszon-elemzést kellett végeznem, hogy akkor melyiket is válasszam az érdekesebbnél érdekesebb programok közül (ennek az elemzésnek a helyszíne leggyakrabban az Egyetemi Könyvtár volt, ugyanis a szerdai utolsó előadásom már délre véget ért, szóval volt kellemes hat órám, amit a TDK-ülésekig szabadon eltölthettem - "szabadon", jobban mondva tanulással), az elemzések eredménye pedig az lett, hogy a szemeszter végére összesen hat diákkör szervezésében nyolc előadásra jutottam el - amikor úgy is ültem be a könyvtárba, hogy ma nem megyek, a végére mégis mindig meggyőzött a Csaknemleszbajbelőle-galamb.
*Fontos a múlt, hisz ez a gyökered*
Római jog és Magyar állam- és jogtörténet - ez a kettő volt az, ami a szemeszter folyamán mindig vetélkedett egymással, és ez a TDK-előadások kapcsán is megmutatkozott. Voltak is szörnyű dilemmáim, hogy az ütközőnek ígérkező előadások közül melyiket válasszam, de aztán ezek mindig megoldódtak - általában azzal, hogy mindkettő elmaradt.
 |
| Öreg könyvek lapozgatása a tanszéken, ez talán, ha jól emlékszem, a Digesta eredetijének befotózott példánya, ami elképesztő ritkaságnak számít. Mérget azért nem vennék rá! |
A Római Jogi Tudományos Diákkör szervezésében összesen két előadásra mentem el végül - mentségemre szóljon, összesen kettőt is szerveztek. Az elsőt Földi professzor tartotta, és a Római jogi tanszék történetének és könyvtárának bemutatását tűzte ki célul - nos igen, elismerem, hogy ez így első blikkre nem hangzik annyira érdekesnek, de nekem nagyon tetszett, különösen az a része, hogy elképesztően régi könyveket is lapozgathattunk - persze csak körültekintő óvatossággal. A második előadást Dr. Kelemen Miklóstól hallgathattuk meg, Állásvadászat a késő-római közszolgálatban címmel, az igazat megvallva itt igen erőteljesen éreztem a késő-római közszolgálattal kapcsolatos általános műveltségemnek hiányát. Mindezzel együtt azért örülök, hogy elmentem, különösen azért, mert ezek az alkalmak a tanszéken kerültek megrendezésre, amit egy nagyon öreg, könyvekkel telezsúfolt szobának kell elképzelni, plafonig érő ódon polcokkal és voltaképpen egy kiállításra elegendő Hamza professzor-poszterrel. Egyszóval nagyon hangulatosak és ízig-vérig római jogiak voltak!
A Magyar Állam- és Jogtörténeti TDK szintén két olyan előadást szervezett, amelyre külső szemlélők is ellátogathattak - pontosabban négyet, de abból az első kettőre mindenféle kalandos körülmények miatt nem jutottam el. A legelső évfolyamdolgozat-segítségnyújtós volt, és sokat vívódtam, hogy elmenjek-e, mert egy részről én aztán nem írok évfolyamdolgozatot, de más részről mégiscsak ez lenne az első Májt TDK, amire nyugodt lelkiismerettel el tudnék menni - de végül úgy döntöttem, hogy nem megyek, mert pont akkor tartott Lackfi János is előadást az Alumni szervezésében, és ez mégiscsak vissza nem térő alkalom. Nem kellett sokáig bánkódnom a döntésem miatt, ugyanis nem sok idő telt el, és a TDK meghirdette a szemeszter második előadását, A hit és az egyházról vallott jogfelfogás reformja (1517-2017) címmel. Na, ezt nekem találták ki, gondoltam magamban, és szívem-lelkem minden rezdülésével vártam, hogy végre eljöjjön a nap, és elmehessek - amikor az utolsó pillanatban kiderült, hogy elmarad. A szívem szakadt meg, de legalább az Országgyűlési Könyvtárban voltam, ami egy kicsit azért mégis könnyebbé teszi minden ilyen csapás elviselését.
Így teltek a napjaim, és amikor a Májt TDK hiánya már kezdett elviselhetetlenné válni, egyszerre csak megláttam Facebookon a következő előadás eseményét: A XX. század története politikai viccekben!!! Olyan nagyon megörültem neki, hogy azt el sem tudom mondani, ugyanis Horváth Attila már az első szemeszter utolsó előadásán is mondta, hogy ő szokott ilyen címmel előadást tartani, és ez már akkor annyira nagy lelkesedéssel töltött el, hogy még az OMHV kérdőívbe is beleírtam, hogy "remélem, hogy tényleg meg fogja tartani". S lőn! Bár ugye az utolsó pillanatig nem lehetünk biztosak semmiben, de ez az előadás valóban meg is lett tartva, és gondolom, mondanom sem kell, hogy nagyon szórakoztató volt. És alig telt el egy hét - A tiszaeszlári Solymosi Eszter követte a sorban, Képessy Imre előadásában! Képessy Imre tanár urat sokáig csak hallomásból ismertem, azonban a TDK-ülést megelőző héten, vagy ki tudja már, talán azon a héten ő tartotta a nagyelőadást a peres eljárás fejlődéséről, ami egyszerre volt nagyon érdekes és nagyon élvezetes, szóval kíváncsian vártam a TDK-előadását - ami zseniális volt! Mindezt mondom úgy, hogy végtelenül fáradtan, erős fejfájással és némi szédüléssel ültem végig (a kellő alvás kikalkulálása azóta sem lett az erősségem), és hazafelé menet minden bokorban gyilkosokat láttam.
 |
| Az előadás plakátja, a TDK Facebook-eseményéből loptam a képet |
Hogy mennyire volt jó ez az előadás, ahhoz engedjék meg a kedves olvasók, hogy visszautaljak a Pinch me, I Májt be dreaming című bejegyzésemre - abban fejtettem ki, hogy mekkora hatással volt rám Gosztonyi Gergely cenzúráról szóló TDK-előadása, azt viszont már ott sem írtam le, hogy annak érdekében, hogy az emlékét megőrizhessem, másnap hirtelen felindulásból leszedtem egy kihelyezett plakátot az egyetemi hirdetőtáblák egyikéről, majd őrült sebességgel elrejtettem, reménykedve, hogy senkinek nem fog hiányozni, és otthon kitehetem a szobám falára. Innentől kezdve szokásommá vált, hogy a nagyszerű dolgok plakátjait csendben hazaviszem (talán ezt nem kellene a nagyközönség elé tárnom, de első a hiteles elbeszélés - mindenesetre ha a jogos tulajdonosnak szüksége lenne rájuk, akkor persze visszaadom), így került ki a szobám falára például a Gólyabál plakátja is - és minden idők második TDK-előadásaként A tiszaeszlári Solymosi Eszter, aminek még aznap lecsaptam a plakátjára, ugyanis nem mertem megkockáztatni, hogy az ezt követő pár napos szünetben valaki még az érkezésem előtt (menthető okokból) leszedi.
*A jövő is tán fontos lehet, vágyakból szőni a terveket*
Ezek voltak tehát azok a történeti tárgyú TDK-előadások, amelyekre eljutottam, viszont nem állt meg ennyiben a tudomány a házam táján - bár magam is meglepődtem rajta, de idén számtalan izgalmasnak ígérkező hatályos vagy jövőbe mutató jogi kérdésben tartott előadás is felkeltette az érdeklődésemet, és ami még inkább meglepett, ezek nagy része a büntetőjog vonalán helyezkedett el.
Az első büntetőjogi tematikájú előadás, amelyre elmentem, a Kihallgatási taktikák címet viselte, és a Büntető Eljárásjogi és Bv. Jogi TDK és a Büntetőjogi Tudományos Diákkör közösen szervezte. Őszintén nem hittem volna, hogy engem valaha a büntetőjog érdekelhet, de ezután az előadás után töredelmesen elnézést kell kérnem a területtől, ugyanis annyira jó volt, hogy elhatároztam, hogy elmegyek a következőre is, annak ellenére, hogy aznapra hirdettek Római jogi TDK-t is - végül ezt a problémát úgy oldottam meg, hogy beültem a Büntetőjogi TDK első egy órájára, aztán szörnyű sajnálkozással az arcomon felkeltem, kétségbeesetten megpróbáltam felvenni az előadóval a szemkontaktust, reménykedtem, hogy az arcomról le tudja olvasni, hogy mennyire szeretnék még maradni, majd egy udvarias bólintással megköszöntem neki a nagyszerű előadást. Ez utóbbi alkalmat egyébként már egyedül a Büntetőjogi Tudományos Diákkör szervezte, és dr. Jován László tartott előadást Az olasz maffia és a magyar bűnszervezetek címmel.
 |
| A kihallgatási taktikák lelkes közönsége |
Ezen kívül még két TDK-előadásra vetődtem el, amelyek a maguk nemében egyedülállóak voltak: az első közülük a Polgári Jogi TDK által került megrendezésre. Az ehhez az előadáshoz vezető utamban az volt az igazán érdekes, hogy ugye jól kitaláltam, hogy akkor én most TDK-előadásokra fogok járni, nem is vettem fel délutáni órákat hétfőtől szerdáig - na most a Polgári Jogi TDK-t nem kifejezetten érdekelte az én törekvésem, ugyanis ő kitalálta, hogy csütörtökön négytől fél hatig lesz. Csütörtök négytől fél hat: az én Májt szemináriumom Gosztonyi Gergellyel - ezt akkor sem hagytam volna ki, hogy hazánkba látogat és kizárólag ebben az idősávban érhető el a pápa, Angela Merkel, Taylor Swift vagy Leonardo DiCaprio, illetve akkor sem, hogyha járványveszélyt hirdetnek az egyetemen, és mindenkinek el kell hagynia az épületet, szóval soha, nem, soha, nincs rá esély, soha, nem tudom, hogy említettem-e már, hogy soha. Ebből adódóan tehát minden bánkódás nélkül búcsút intettem a polgári jogi karrieremnek, igen ám, csak a TDK úgy gondolta, hogy nem úgy megy az, azért egy kis lelkiismeretfurdalást még ki lehetne hozni ebből a szituációból: Menyhárd Attila tanár úr, a PJ1 nagyelőadónk, egyetemünk dékánja meghívott a TDK-előadásokra. Mármint Menyhárd Attila tanár úr. A PJ1 nagyelőadónk. Egyetemünk dékánja. Meghívott. A. TDK. Előadásokra. Aztán amikor ezt feldolgoztam, mondván, hogy szép-szép, de hát nem mehetek - meghívott megint. És azt mondta, hogy (és idézem:) "oldjam meg", hogy jövőre tudjak járni. Áll még keresés alatt.
Szóval az első PJ TDK-előadásomra ezért mentem el, mégpedig akkor, amikor a Májt szemináriumunk elmaradt (Gosztonyi Gergely Oxfordba vitte a médiajogi perbeszédmondó csapatát, ahol bejutottak a legjobb 16 közé, ismétlem, a legjobb 16 közé!), ennek az előadásnak a témája pedig az Ügyvéd felelőssége volt a családjogban. Persze nem egy Májt szeminárium, de kifejezetten érdekes volt még úgy is, hogy ugye még nem tanultam családjogot (az első szemeszterben a polgári jogi tanulmányaink az általános tanokat, a személyi jogot és a dologi jogot ölelik fel). Később még egyszer lehetőségem adódott egy polgári jogi TDK-előadás meghallgatására, ugyanis váratlanul elmaradt a szemináriumunk, de mivel ez utóbbi előadás a Faktoringról szólt, ami így első hallásra nem keltette fel az érdeklődésemet, úgy döntöttem, hogy inkább csendben gyászolom az elmaradt Májtot, szóval egy barátnőm és egy fánk társaságában töltöttem az így felszabadult időt.
Az utolsó TDK, aminek az előadására becsöppentem, mégpedig egyenesen a szemeszter utolsó hetében, az a Közigazgatási Jogi Tudományos Diákkör volt, akik a Várható szervezeti változások az új országgyűlési ciklusban címmel szerveztek előadást. Dr. Hoffman István és Dr. Fazekas János beszélgettek a témáról, és bár még egy jelentős részét nem értettem, elképesztően érdekes volt! Ez a téma olyan módon volt nehezen érthető, hogy az efelett érzett bosszúság helyett azt az érzést keltette az emberben, hogy mennyire nagyszerű lenne, hogyha értené mindazt, amiről szó van. Ez az előadás is annyira tetszett, hogy szívem szerint még egy plakátot is hoztam volna, csak sajnos nem találtam az egyetem épületében kihelyezve :( Sebaj, kárpótlásul nektek, kedves olvasók, megmutatom a képét:
 |
| Ha kint lett volna az egyetemen, már nem lett volna kint az egyetemen |
*De mégse hagyd a jelent elveszni a múlt és a jövő között*
Ezek voltak tehát a TDK-előadásaim - ám ha azt hinnéd, kedves olvasó, hogy ezzel vége, tévedned kell: ugyanis az egyetem egyik varázsa abban rejlik, hogy nem csak a TDK-k szerveznek érdekes előadásokat, és én is ennek köszönhetően jutottam el egy HÖK-ös előadásra, Alumni-programokra és konferenciákra is.
A HÖK által szervezett előadás, amire elmentem, Az éhezők viadalának jogi és politikai elemzése címet viselte, Dr. Hoffman István és Dr. Tóth Csaba beszélgettek a regény világáról. Mindamellett, hogy alapjaiban nem értettem egyet Tóth Csaba tanár úr Katniss-értelmezésével, az előadást nagyon jónak találtam, különösen azért, mert minden beszélgetésblokkot megelőzött egy rövid filmjelenet levetítése, így azok is tudták követni, akik esetleg nem ismerték a történetet. A HÖK később ugyanezzel a csapattal szervezett egy hasonló elemzést a szuperhősök világáról - valószínűleg ez lett volna a kedvenc előadásom ebben a félévben (a Marvel-univerzum meghatározó alapköve volt személyiségem fejlődésének, újabban szuperhősös pólókban tanulok a vizsgákra), de csak nem csütörtökön négytől fél hatig került megrendezésre? A Gosztonyi Gergely-féle szeminárium és bármi kollíziójáról fentebb kifejtett álláspontom pedig változatlan.
Az ELTE Alumni szervezésében két programra mentem el, az első még egészen a szemeszter elején került megrendezésre, és úgy keveredtem oda, hogy anyukám kiszúrta az ELTE-s újságban, hogy ilyen lesz: az ELTE Sikerek előadássorozat részét képezte, és Lackfi János beszélt az egyetemen töltött éveiről. Még mielőtt valakit összezavarnék, fontos kihangsúlyoznom, hogy Lackfi János költő nem a jogi karon végzett, hanem az ELTE BTK magyar-francia szakán, csak azért nálunk került megrendezésre az előadása, mert az Aula Magna a legszebb széles e vidéken. Lackfi János egyébként nagyszerű versfaragó, nekem az egyik kedvencem tőle a Kondizás végén című vers (itt elérhető, szerintem megéri elolvasni), ha pedig a kedves olvasó kíváncsi lenne az előadására, a teljes estről készült hivatalos felvétel is elérhető online - ízelítőnek ide egy részletet illesztek be.
 |
| E visszaemlékezéses blogolás arra is jó, hogy rájöjjek, hogy a hosszú távú memóriám elég siralmas - mérget erre sem vennék, de talán a rektori szoba előterében vagyunk |
A másik Alumni által szervezett program, amin részt vettem, szintén nem a szervezők mivoltában rejtette varázsát, hanem az előadó kilétében: ugyanis Gosztonyi Gergely tartott Egyetemi sétát a kar épületében - ami elképesztően érdekes volt! Egyrészt olyan helyekre juthattunk el, ahova egyébként soha senki, mint például az ELTE rektorának szobájába vagy az Aula Magna erkélyére, másrészt pedig rengeteg érdekes dolgot tudhattunk meg magáról az egyetem épületéről és annak történetéről. A legfontosabb mind közül: amióta az egyetemre járok, nem hagyott nyugodni, hogy tényleg csodaszép az épület, de annyira kellene rá még egy kupola - és volt kupolája! Csak a bombázásban lerombolták, és 3,2 milliárd forint lenne visszaépíteni. Ha egyszer végtelenül gazdag leszek, már tudom, hogy hova fogom tenni a pénzemet.
Végül pedig a konferenciák - a szorgalmi időszakban kettőre is eljutottam, és mind a kettőben az a vicces, hogy mindenképpen szerettem volna elmenni rájuk, de ütköztek az óráimmal, szóval mindamellett, hogy csak az engem érdeklő részletekre maradtam, valahogy varázsolnom kellett, hogy egyáltalán ezek is sikerüljenek. Az első konferencia a Család és családtagok – jogági tükröződések címet viselte, és erre egyrészt Gosztonyi Gergely, másrészt egy másik általam ismert előadó, Szentgáli-Tóth Boldizsár miatt mentem. Naivan elhittem, hogy majd pontosan kezdődik a második felvonás (ekkortól értem rá és ekkortól kezdődtek az általam várt előadások), úgyhogy még ki is jöttem egy kicsit hamarabb a Róma-nagyelőadásról (miközben a szívem szakadt meg, hogy ott kellett hagynom Sándor István tanár urat), de aztán egy kis késés múlva meg is hallgathattam az előadásokat, amelyek között voltak olyanok, amelyeket nagyon érdekesnek találtam, és persze olyanok is, amelyeket még nem mindenhol értettem, de azt hiszem, ez a hallgatói lét természetes velejárója. Az általam ismert előadók mellett Pásztor Emese alkotmányjogi, és Vaskuti Gergely kriminológiai előadása tetszett különösen, bár ez utóbbi kicsit ellentmondásos volt, ugyanis a tanár úr könnyed hangvétele számomra nehezen volt összeegyeztethető a gyermekprostitúció megrázó témájával. De mindezzel együtt is - plakátelhozós élmény volt.
 |
| Ide simán betehettem volna egy, a holnapról leszedett képet, amin rajta vannak az előadók, de az mindig szebb emlék, amit az emlékező fotózott :) |
A második konferenciám, amelyiken részt vettem a szemeszterben, rögtön másnap volt, és a Jogtudomány Napja 2018 címet viselte. Ebben a konferenciában az volt a nagyon izgalmas, hogy még előző nap, amikor vártam, hogy kezdődjön a családos konferencia harmadik felvonása, Menyhárd Attila mellém ült (mellém. ült.), kifejezte örömét, hogy érdekelnek a konferenciák, és meghívott erre a Jogtudomány Napjára - én viszont nem ezért mentem, hanem azért, mert itt adta elő Siklósi Iván legújabb kutatásainak eredményét! Direkt átszerveztem az órarendemet - Fruzsi, az oktatómentorom és Társadalomelmélet-tanárom annyira kedves volt, hogy megengedte, hogy a korábbi szemináriumára menjek, hogy így ne kelljen kihagynom semmit - és még azt is bevállaltam, hogy megkockáztatom a Májt-zéháról való késést (ugyanis azt biztosan láttam, hogy végig nem maradhatok, és nem tudhattuk előre, hogy hogyan fognak véget érni az egyes előadások). Végül ugyan nem késtem a dolgozatról, de ennek az volt az oka, hogy egy órával elnéztem az időt, úgyhogy Siklósi Iván előadása után mint a Tisza, ki letépte láncát, vágtattam ki az Aula Magnából, hogy odaérjek - bánkódtam is utána, hogy igazán kár, még egy előadás simán belefért volna. Tanár úr előadása egyébként nagyon érdekes volt, a felelősségi fokozatok egyikéről, az úgynevezett custodiáról beszélt, csak azt sajnáltam, hogy éppen a rabszolgákra vonatkozó részt, ami engem a legjobban érdekelt volna, már nem sikerült kifejtenie.
Így teltek tehát a napjaim a szorgalmi időszakban - tanulással, de mégsem tanulással, ugyanis ezek az előadások megtöltötték élettel a tananyag és a tananyagon túli ismeretlen egyes részleteit, a múltból merítve átfogták a jelent és megalapozták a jövőt, és mintegy mellékhatásként színesebbé tették a napjaimat és többé tettek engem, mint egyszerű zöldfülű hallgatót.
Kedves olvasó, ha valamilyen véleményed, javaslatod van a bejegyzéssel vagy a bloggal kapcsolatban, kérlek, írd meg hozzászólásban vagy üzenetben, minden észrevételt, gondolatot hálásan fogadok. Köszönöm, hogy elolvastad - Gyapotpihe
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése