Az éjjel soha nem érhet véget - vizsgaidőszak 2.0 (és macskák)

Azt mondják, ha egy vizsgaidőszakot ismersz, ismered az összeset. Na ez nem igaz.

A vizsgákkal kapcsolatos kalandjaim ebben a szemeszterben is érdekesen kezdődtek, úgy látszik, valamilyen úton-módon mindig beiktatódik egy bónusz bizonytalansági faktor a vizsgafelvétel nagy napjára. Ebben a szemeszterben ez az Ulpianus döntő volt nekem, két szempontból is: egyrészt ugye két vizsgatervvel (pontosabban kétszer három vizsgatervvel) kellett készülnöm, hiszen nem tudhattam, hogy Rómából kell-e vizsgáznom a nap végén; másrészt a döntő maga a vizsgafelvétel napján volt. Tehát aznap, pontosabban azon a délután. Ergo ezt úgy kell elképzelni, hogy ülök a pódiumon, kezemben a mikrofon, próbálom elmém legrejtettebb zugaiból előbányászni, hogy akkor milyen görög eredetű kötelmi jogi intézményeket is ismerek, és mindeközben erősen drukkolok, hogy befejeződjön a verseny, és kiérjek időben belépni a Neptunba. Kiértem. A harmadik helyezést elért versenytársammal úgy ünnepeltük meg a győzelmünket, hogy közösen leültünk a büfébe a konnektor mellé, megosztoztunk egy elosztón és együtt vettük fel a vizsgáinkat - ezzel szerencsére már nem volt baj. 

*Magyar jogtörténet*

Kedvenc macskám a kedvenc tankönyemen,
micsoda kompozíció! 

Az első vizsgám a Jogtörténet lett, de épp csak egy hajszálon múlott, ugyanis semmiképpen sem szerettem volna ezzel kezdeni. Tavaly nagyon jó volt, hogy utolsó vizsgaként ez tartotta bennem a lelket, gondoltam, legyen most is így, viszont a meghirdetett vizsgaidőpontok nem ezt akarták, szóval gondoltam, sebaj, akkor legyen a harmadik. Aztán a Neptun megnyílása előtt hét perccel meggyőztek, hogy öt nap kevés Alkotmányjogra, szóval átrendeztem a vizsgatervemet. Így a Jogtöri lett az első, és én ki is találtam, hogy idén nem kapok idegösszeomlást a készülési folyamatban, ami egészen jól is ment addig, amíg a vizsga előtt pár nappal el nem határoztam, hogy oké, minden egészen jól halad, akkor én elmegyek egy konferenciára a Horvát-magyar kiegyezésről. Mi baj történhetne? A konferencia egyébként nagyon jó volt, egyrészt sokkal többet értettem, mint az első szemeszterben meghallgatott Májtos konferencián, másrészt kaptam egy palack vizet Gosztonyi Gergelytől, ami nyilván abban a pillanatban, hogy megkaptam, átalakult egy palack vízből varázslatos energiaitallá, tehát egy kortya tíz liter kávéval ér fel, satöbbi (még van belőle egy kicsi) - azt viszont gondolom már mondanom sem kell, hogy aznap egy betű nem sok, annyit sem tanultam a konferencia után. Mindezzel együtt összességében összehasonlíthatatlanul jobban viseltem a megpróbáltatásokat, a tankönyvem ugyanúgy szép színes lett, millió jegyzetet színeztem ki hasonló árnyalatokkal, folyamatábrákat készítettem a (nem viccelek) tíz különböző perrerndről abban a félelemben, hogy még a végén rájövök, hogy mégiscsak a képzőre vettek fel, találtam olyan fun dolgokat, mint hogy a Csemegi-kódexet egy Lőv Tivadar nevű fazon versbe szedte (egyébként zseniális) - az viszont egyéni rekord volt, amikor utolsó nap szembesültem vele, hogy minden tételre 10 azaz tíz percem van, hogy átnézzem, és nem egy olyan van közöttük, ami az újdonság varázsával köszön rám. Én pedig átnéztem, versenyt futottam, tudatosan erőt sugárzó pózokban görnyedtem a könyveim felé, a napfelkelte sugaraiban pedig a legnagyobb nyugalommal tanultam a szocialista polgári perről. Másfél óra alvás után mentem el vizsgázni. 

A vizsga egyébként kellemes hangulatban telt, hála Istennek ismét egy olyan tételt húztam, amiről volt előadás (ráadásul még Gosztonyi Gergely diáit is megtaláltam róla), és bár nem tudtam mindent, ezt ügyesen sikerült eltitkolnom, és végül ötöst kaptam, annak ellenére, hogy a vizsga elég viccesen indult: Leültem tanár úr elé, aki az orrom alá tolt egy lapot, majd rámutatott a közepére, hogy "itt írjam alá". Nos, az egy dolog, hogy fogalmam sem volt, hogy mi az, amit alá kéne írnom, de nagyobb baj az volt, hogy néztem az "ittet", és nem láttam semmit, amit aláírhatnék. A másfél órás kipihentségemmel már éppen sikerült volna feldolgoznom az információkat, amikor a tanár úr megismételte a cselekvéssorozatot, ezzel ismét teljesen összezavarva engem. Ennek végeztével újra szuggerálni kezdtem a lapot, ismét minden eredmény nélkül, aminek következményeként a tanár úr ismét biztatni kezdett, hogy írjam alá - ekkorra sikerült észrevennem egy nevet a papíron, és bevillant, hogy akkor bizonyára névsorban vannak a vizsgázók - így végül sikerült megtalálnom magam, de szerintem mindezzel együtt is csak az őrangyalom bökött oldalba, hogy "ott, nézd!". :D 

*Alkotmányjog 2*

Alkotmányjog, macska, bögre, filctollak
- mi kellhet még?

A vizsgáim sorát az Alkotmányjoggal folytattam, amire így hét napom volt felkészülni. Nem volt rá szükségem. Egy csomó időt töltöttem szöttyögéssel, például mókás videókat néztem az Alkotmánybíróság YouTube-csatornáján, aminek eredményeként ismét utolsó este tanultam meg az anyag egy rövid, ámde annál fontosabb részét, nevezetesen, hogy hogyan nyerik el tisztségüket a különböző Alaptörvényben is rögzített fontosságú elemek, úgymint az alapvető jogok biztosa vagy a Kúria elnöke. Rengeteg időt fordítottam viszont arra, hogy elolvassam és felcímkézzem az irdatlan mennyiségű törvényszöveget, ennek eredményeképpen legalább kedves jó barátként tekinthettem a Guttenberg-galaxisra, amit be kellett cipelnem a vizsgára. 

A vizsgatapasztalatom abszolút pozitív volt, hála Istennek csak olyan kérdések voltak, amelyekről reálisan elvárható, hogy tudjuk rá a választ (például örömöm nem lett volna felhőtlen, ha a bíróvá válás szakmai előfeltételeit kérdezik, bár a követelmények alapján megtehették volna), mindemellett voltak igazán mókás kérdések, nevezetesen, hogy az egyes szavazati arányok kapcsán mi ezeknek az alkotmányos indoka? Mindamellett, hogy kétharmados világunkban ez a kérdés gyakran relevanciáját veszti, nem tartom magam az alkotmányelmélet nagy ismerőjének, szóval ezeknél a kérdéseknél magam is mosolyogva írtam szívemből jövő, ámde azért vitatható relevanciájú dolgokat. A jogesetes feladatok ismét érdekesek voltak, s bár lényegesen jobban jártunk, mint az előző vizsgacsapat, akiktől megkérdezték, hogy A miniszter indítványa összhangban van-e a mentelmi jog általános rendeltetésével?, azért mi sem panaszkodhattunk, lévén, hogy például a második jogesetben jóformán nem voltak releváns tények, amelyeknek a kigyűjtése ugye pontértékkel bír. No de sebaj, azért írtam mindenhova valamit, és összességében nagy örömömre szolgált azzal szembesülni, hogy a feladatsor befejezhető volt a kiszabott idő alatt. Hamarosan az eredményekre is fény derült, és ismét ötöst kaptam, ráadásul, amire igazán büszke voltam, nem becsúszással! Ez nagyban köszönhető Lápossy tanár úr felkészítésének is, de egy kis büszkeséget azért megengedek magamnak =) 

*Polgári jog 1*

Polgári jog következett ezután, amire nyolc napot hagytam, de visszatekintő bölcsességgel mondhatom, ez messze nem volt indokolt. Fókuszált elmével szerintem négy nap alatt is minden nehézség nélkül fel lehet belőle készülni - amiért mégis nagyon örültem ennek a sok időnek, hogy éppen ez a fókuszált elme hiányzott esetemben, megjegyzem, mókás volt szemlélni, hogy vesztem el szellemi frissességemet a vizsgaidőszak végére. Mindenesetre jobb hiján, hogy kitöltsem az időt, elkezdtem tanulni a Polgári törvénykönyvet (ami ugyan hivatalosan kell, de valójában nem kell a vizsgára), illetve puszta szórakozásból bementem a vizsgakonzultációra, amit Menyhárd tanár úr tartott. Legjobb döntésem a vizsgaidőszakban! Vagy legalábbis az egyik. Ugyanis soha nem hittem volna, hogy az ingatlannyilvántartási rendszer érdekes lehet, és kiderült, hogy az ingatlannyilvántartási rendszer érdekes, hogyha a tanár úr elmagyarázza, és nem a Ptk. rejtelmes rúnáiból próbálom kiolvasni minden tudás kulcsát. El is határoztam, hogy akkor irány jövőre a PJ TDK. Ami pedig  a vizsgát illeti, nem volt nehéz, sőt, a legtöbb feladatot ismertem korábbi feladatsorokból, így összességében az egyik legbarátságosabb vizsgám volt ebben a félévben. 

*Közgazdaságtan 2*

A közgazdaságtan 2 vizsga olyannyira nem rettentett meg, hogy előtte még egy szabadnapot is hirdettem, és elmentem a gimis barátnőimmel fagyizni meg melegszendvicset enni. Mit nekem vizsga! És összességében nem is jelentett bonyodalmat ennek a tárgynak az abszolválása, kedvenc színes jegyzetemből, ami tavalyhoz hasonlóan idén is már év közben elkészült, könnyen tudtam tanulni, a szokásos módszerhez hűen a tankönyvi szöveget is újraolvasva. Ami időn nehezebb volt, mint tavaly, legalábbis nekem, hogy sok olyan függvény volt, amelyek ilyen teljesen random nevű tengelyeken voltak - persze ez a randomság a dolgok megtanulásával érhetővé vált, de összességében mégis nehezebb volt fejben tartani. Ami a vizsgát illeti, én rendkívül jól mulattam az igaz-hamis feladaton, ugyanis én a hat állításból igaznak találtam - hatot. Elképzeltem magamban, hogy micsoda örömmel olvassák majd a tanárok a költői, ámde annál kétesebb igazságtartalmú indoklásaimat, de összességében csak kitartottam amellett, hogy ezek így helyesek, és valamennyi biztosan valóban igaz volt közülük. Azért hiányozni fog a tantárgy, különösen Kelemen Katalin tanárnő. 

*Társadalomelmélet*

Az utolsó vizsgám pedig a Társadalomelmélet volt, ami változatos szempontokból sikerült rendkívül viccesre. Az egész azzal kezdődött, hogy amikor kinyomtattam a szövegeket Közgazdaságtan vizsga után, és szembesültem vele, hogy körülbelül harminc kiló papírt kell ennek eredményeképpen hazacipelnem, ösztönös reakcióként fogalmaztam meg magamban, hogy na, ezt biztosan nem fogom elolvasni. Aztán hamar rájöttem, hogy kénytelen leszek, hiszen nincs más módja annak, hogy megtudjam, hogy mi van bennük. A vizsga ugyanis úgy nézett ki, hogy tételeként volt egy kupac szöveg, amit fel kellett dolgoznunk, és bár a beszélgetés előtt, a felkészülésnél használhattuk a szövegeket, azért nem ártott nagyjából sejteni, hogy miről van bennük szó. 

Ebből adódóan tehát nekiálltam, hogy mindent elolvassak és kiváló színes jegyzeteket készítsek belőlük, és őszintén mondom, hogy ez a vizsgaidőszakom legjobb élménye volt. Méltatlanul alábecsülik a tárgynak a jelentőségét és hasznosságát, szerintem fantasztikus volt olvasni a különböző elméleteket, egyesek (például John Stuart Mill) egészen magukkal ragadtak, és a vizsga előtt, amikor mindezek összeálltak és végre megértettem a tantárgy lényegét, hihetetlen volt ennyi elméletet ismerni, ennyi gondolatból építeni. Persze a készülési folyamatnak is óhatatlanul voltak vicces fázisai, például amikor éjfélkor olvastam Freud gondolatait a gyermekkori elfojtott szexualitásról, na, az egészen egyedülálló élmény volt, de mégis magával a vizsgával érkeztünk el az igazi kalandokhoz. Kezdetnek például a vizsga előtt három perccel azzal szembesültem a tanszék ajtaja előtt állva, hogy sehol senki, köröttem csend, amerre megyek, és néma tartomány. Már azon voltam, hogy írok Fruzsinak, hogy mégis mi a rézfán fütyülő rézangyal történik, amikor összetalálkoztam az egyik csoporttársammal, akitől megtudtam, hogy van egy másik tanszék, ahol feltételezhetően a vizsgáztatás fog zajlani. Mint az őrült futottam ehhez a tanszékhez, és legnagyobb megnyugvásomra itt már kellemes tömeggel találkoztam. 

A vizsgám rendben indult, a hatalomelméleteket húztam, nagy lelkesedéssel beszéltem az órán érintett és nem érintett gondolkodókról is, és minden rendben is ment, amíg Fruzsi a gyorsítás miatt rá nem kérdezett egy összefüggésre. Jó szokásomhoz híven improvizáltam egy jónak tűnő választ, de életemben először elérkeztem ahhoz a ponthoz, amikor ez csak rontott a helyzeten, ugyanis kiderült, hogy amit mondtam, igen távol áll Foucault gondolataitól. Kár. Azért egy jó hajrával sikerült behoznom a lemaradásomat, és Fruzsi ki is hirdette, hogy ötöst kaptam - abbéli örömömben, hogy utolsó vizsgám teljesítésével célba értem, meg sem néztem az adminisztrált jegyet. Nagy hiba volt. 

Eltelik pár nap, hét... Egyszerre csak az egyik barátnőm nagy büszkén elküldi nekem a kredittel súlyozott átlagát - ezen felbuzdulva gondoltam, én is megnézem, bár a sima átlagon ugye nem nagyon volt mit számolni. Meg is szemlélem a kredittel súlyozottat, hm, nem is rossz, ám ekkor rátéved a tekintetem a sima átlagra: itt valami nem stimmel! Nézem is azonnal az adminisztrált jegyeimet, és látom, hogy Társadalomelméletből hármas került beírásra. Őrült iramban írtam is Fruzsinak Facebookon, hogy ez van, mit tudok tenni, majd elkezdtem kutakodni, és ekkor láttam, hogy még egészen pontosan másfél órám van arra, hogy ilyen ügyben kérvényt nyújtsak be a Neptunban. Ezzel pedig kezdetét vette egy hajsza a győzelemért, benne telefonálással, hivatalos levél írásával, utolsó percben gombra kattintással és reménykedéssel, míg végül pár nap múlva elbírálták a kérvényemet és átírták a jegyet a naplóban. Őrült egy hét volt az, amelyiken ez is történt, mindenesetre megtanultam, hogy mindig nézzem meg, mi kerül be a Neptunba (illetve, ha nincs olyan képem, amelyen a macskám a jegyzeteimen fekszik, nem fogok ötöst kapni, vagy legalábbis nem olyan egyszerűen). 

Így zajlott tehát a második vizsgaidőszakom, drasztikusan kevesebb pánikkal és ennek következményeképpen drasztikusan több utolsó éjszakai virrasztással. Összességében azért mégis jól éreztem magam, sőt - azt hiszem, a vizsgaidőszakban valamelyest sikerült rápihennem a nyárra, ami bizony ezere kalanddal csábított az utolsó hónapban! :) 

Kedves olvasó, ha valamilyen véleményed, javaslatod van a bejegyzéssel vagy a bloggal kapcsolatban, kérlek, írd meg hozzászólásban vagy üzenetben, minden észrevételt, gondolatot hálásan fogadok. Köszönöm, hogy elolvastad - Gyapotpihe