A második hetem

Ugyan azt terveztem, hogy egy bejegyzésben foglalom össze az engem eddig ért élményeket, végül, mivel az előző bejegyzés kifejezetten hosszúra nyúlt, mégis úgy döntöttem, hogy a második hetemről egy külön posztban írok. Ugyanis itt is lesznek kalandok, hajaj! Hiszen ezen a héten voltak először szemináriumaink.

Nem tüntettem fel a tantárgyaim között, de bizonyos előadásainkhoz szemináriumok, az Alkotmányjoghoz pedig egyenesen 'gyakorlat' kapcsolódik. Ez részben avégett jött létre, hogy az oktatás emberközelibbé és gyakorlatorientáltabbá váljon, és az első hét tapasztalatai alapján úgy gondolom, hogy valóban képes lesz beváltani a hozzá fűzött reményeket. 

Persze hétfőn, amikor egy Színházak éjszakáját követő szombat-vasárnap után fáradtan beközhasznúztam az egyetemre (ez, mivel kvázi vidéki vagyok, kellemes másfél órát vett igénybe), még nem igazán tudtam, hogy mire számítsak. Az alkotmányjog előadást követően volt négy kellemes órám a Római jog szemináriumunk előtt, úgyhogy hozzá is kezdtem egész héten átívelő projektemnek: egy olyan étkezési lehetőség keresésének, amely amellett, hogy finom, pénztárcabarát is, ráadásul szem előtt tartja a fenntarthatósági szempontokat, ugyanis nem szeretnék öt éven keresztül szemetet gyártani. Nos igen, ez így nagyjából a Mission Impossible 9. 

A sajtos leves kihívása

Az első állomásom a Kálvin tér közelében található take-away leveses volt. Bármennyire is voltak kedvesek a kiszolgálók és bármennyire is ízlett maga a leves, szembesülnöm kellett vele, hogy azt papírpohárba kapom, műanyag kanállal és fedővel, szóval hosszú távon nem itt fogok vásárolni. És egy másik problémám is akadt a levessel, de ez egyáltalán nem az étterem hibája. Történt ugyanis, hogy az egyetlen vegetáriánus opciót, a maláj burgonyalevest kértem, mégpedig sajttal. Nos, a kép csak a Google segítségével talált illusztráció, de azt hiszem, elég jól szemlélteti, hogy milyen nehézségekbe ütköztem levesem elfogyasztása során: éppen nagyban küzdöttem az olvadó sajtnyúlványokkal, és nem elég, hogy kicsit a kabátomat is összekentem, de cserébe még arra jött karunk dékánja is, akinek ilyen állapotban nem állt lehetőségemben köszönni... Végül instant problémamegoldásként a kalapom mögé bújtam, de közben végig szörnyű bűntudatom volt. 

Sebaj, végre Róma szeminárium! Ugyan ezt sem Földi professzor tartja a mi csoportunknak, de ennek kifejezetten örülök, ugyanis így volt lehetőségünk megismerkedni Dr. Siklósi Iván professzor úrral. Róla nem szeretnék sokat írni, ugyanis külön kiemelte, hogy az egyenes embereket kedveli, akik neki mondják meg a véleményüket,  de talán dicsérni online is szabad, legalább addig, amíg élő szóban nem teszem. Nos, ő egy haláli figura, ha mondhatok ilyet egy szakmailag kimagasló jogtudósra és könyvszerzőre. De most hadd mondjak, ugyanis ez az igazság: rendkívül szimpatikus, bár néha kissé aggasztó dolgokat mond a maga egyenességében - de őszinte, és ezt nagyra értékelem nem csak én, hanem a csoportom tagjai is. (Nem hagyhatom ki a számomra egyik legkedvesebb mondatát: "Nincs olyan, hogy rossz kérdés! A legrosszabb, ami történhet önökkel, hogy ha feltesznek egy kérdést... Nos, legfeljebb kinevetem. De azt sem rosszindulatból, csak a természetemből adódóan.")

Kedden is értek új élmények. Praktikus oldalról rájöttem, hogy az Istvánffy Veggie Burger burgere és krumplija bármennyire is finom, sajnos fenntarthatósági szempontból nem az igazi, viszont ennél érdekesebb dolgok is történtek, mégpedig sor került az első szabadon választott órámra, ami az eltérő jogi kultúrákban való bíráskodás bemutatását tűzte ki célul. Ezt az órát azért vettem fel, mert az iszlám jogrendszerrel foglalkozó sajnos ütközött egy kötelező gyakorlatommal, úgyhogy örömmel láttam, hogy itt is érinteni fogjuk a kérdést, sőt, mi több, egy különleges aspektusáról, a Nagy-Britanniai jogrendszerben való megjelenéséről nekem lesz a feladatom, hogy előadást tartsak. Egyelőre itt vagyok egy november közepei határidővel és jóformán nulla tudással arról, hogy mi az a jog, a bíráskodás vagy lényegében az iszlám jogi kultúra, szóval nem vagyok egészen nyugodt, de biztosan megoldom valahogy. Az előadónk egyébként Dr. Juhász Zoltán, aki egyenesen kinevette az egyik gólyatársamat, amikor professzor úrként szólította meg, szóval ettől én is eltekintenék. Szimpatikus, bár kicsit csalódtam, amikor hátulról kezdte az előadások beosztását, így az iskolákban megjelenő vallási jelképekről szólóra, amit kinéztem magamnak, már lecsaptak, mire rám került a sor. 

Szerda különleges nap, ugyanis ilyenkor van lehetőség részt venni a római jog repetitóriumon. Ezt a tárgyat, egyenesen megmondom, azért vettem fel, mert úgy nem lehetek igazi joghallgató, ha Földi professzor nem tanít - és ez, ha ezúttal hihetek a Neptunban feltüntetett adatoknak, már tényleg az ő nevével fut. Nos, sor is került volna a történelmi pillanatra, melynek keretében először találkozom vele (azt nem számítva, hogy az évnyitón láttam lemenni a lépcsőn, majd később megtapsolhattam, amikor átvette a tankönyvszerzői munkájáért járó díjat), csakhogy - szeptember 20, az egyetemi sport napja! Más szóval tanítási szünet. 

Nem panaszkodhatok így sem, ugyanis a PingWinekkel, valamint a testvércsoportunkkal elmentünk közösen az ARC plakátkiállításra. Ugyan először szokásomhoz híven pánikba estem, hogy ha a Hősök terére beszéltük meg a találkozót, akkor miért nincsenek ott sem a többiek, sem a plakátok, de aztán szerencsére megtaláltam a csoportot, ők pedig tudták az utat a kiállításhoz. 

Úgyis kiterítenek

Ez volt az első alkalom, hogy ARC-plakátokat láttam, és a legtöbbjük nagyon tetszett! Persze vigyáznom kellett, hogy megkülönböztessem a művészeti alkotásokat a ténylegesen reklámot közvetítő plakátoktól, de hamar rájöttem, hogy amelyiknek nincs címe, azt nem érdemes szellemi termékként hosszan elemeznem. Sokat fotóztam, a képen látható plakátot neveztem ki a kedvencemmé. Első sorban azért, mert a sok politikai jellegű plakát között, amelyek valóban szellemesek, csak a végére már kicsit pszichésen megterhelőek voltak, jó volt látni egy nem politikai jellegűt. De amikor ezt a bejegyzést írtam, akkor rájöttem, hogy lényegében reflektál a József Attila-kör körül történtekre, viszont a finom kifejezésmódját akkor is nagyszerűnek tartom. 

Az ARC után még ellátogattunk a Zöld Teknős Barlangjába, ahol ittam egy nagyon drága, de cserébe nagyon középszerű ízesítettnek mondott zöld teát,  de aztán hamar hazamentem, hiszen másnap nyolctól TT alapozó! Dr. Fleck Zoltán tartott nekünk órát, és az első szakaszban kifejezetten alulmotivált voltam, ugyanis nem elég, hogy a hétvégi betegségemből nem gyógyultam még meg, de cserébe a házi feladatot sem készítettem el, ugyanis nem számítottam rá, hogy már rögtön az első órán nekilátunk ilyen mértékben a tanulásnak. Aztán a professzor úr adott egy hét haladékot, lévén, hogy mindössze két ember készült az órára, és valamiért levegőt is elkezdtem kapni, úgyhogy végre felismertem, hogy lényegében ez lehet az egyik olyan tantárgy, ami képes lesz megőrizni engem embernek. 

Én is olyan aranyos zöld asztalnál ültem

Óra után, mivel volt hat óra szünetem, el is mentem az Egyetemi Könyvtárba, hogy elolvassam a szükséges tanulmányrészletet. A beiratkozás, meglepetésemre, teljesen simán ment, ugyanis épp az elmúlt pár napban kértem egy iskolalátogatási igazolást, gondolván, hogy csak jó lesz valamire - s lám, pont erre volt szükség! 

Maga a könyvtár egyébként gyönyörű, és tele van jobbnál jobb könyvekkel és olvasási lehetőségekkel. Ugyan beletelt egy fél órába (minimum), mire megtaláltam A társas lény című könyvet, de ezt követően én is leültem egy külön lámpával rendelkező kis asztalhoz, és nekiláttam az olvasásnak és a készülésnek. Többször is úgy éreztem, mintha egy egészen kicsit, de kigyulladt volna az a bizonyos villanykörte a fejem fölött: ez a mű egyszerűen zseniális, olyan társadalmi és pszichés összefüggésekre mutat rá, amiket, ha sejtettem is, nem voltam képes magamtól megfogalmazni. 

A könyvár után aztán tovább folytattam az ételkeresésért vívott harcomat, ezúttal a Főzelékfaló Ételbárba mentem, aminek annyira taszító számomra a neve, hogy inkább Főzelékfalatozónak szeretném hívni. Szóval a Főzelékfalatozó volt az egész eddigi legpozitívabb élményem: nem került 1000 forintba az általam választott ebéd, és ami a legfontosabb tányérra kaptam, és evőeszközökkel ehettem meg. Úgy gondolom, hogy eddig ez a hely a befutó. 

Miután végeztem, a lehető legnagyobb magabiztossággal indultam el a rossz irányba, úgyhogy az egyetem A épülete mellett egy igen drága, de cserébe nagyon klassz papír-írószerben lyukadtam ki. vettem is egy pénztárcát, mert amióta az előzőt ellopták, sehol sem találtam megfelelő méretűt és olyat, ami nem bőrből készült. Emellett láttam egy nagyon vicces, macskahercegnőt ábrázoló 2018-as zsebnaptárt, amiért ma mentem vissza. Meggyőztem magam, hiszen szükségem lesz rá, hogy észben tudjam tartani mindezt a rengeteg zh-t, vizsgát és beadandót, de az árát inkább fedje jótékony homály. 

Ezt követően eszeveszett sebességgel száguldottam vissza az egyetemre, ahol a portás bácsi segítségével hamar megtaláltam az infótermet: fel kellett mennem a harmadik, legfelsőnek tűnő emeletre, aztán bemenni azon az üvegajtón, amire ránézve az az ember első benyomása, hogy ez valami raktár, és ide biztosan tilos bejönni, majd az ott lévő lépcsőkön még feljebb kellett másznom. Itt lassan összegyűlt a csoport a jogi adatbázisok  tanulmányozása végett, de ekkor nem várt élményben volt részem: Földi professzor, mintha a semmiből tűnt volna elő, belépett a folyosóra, és megkérdezte, hogy őt várjuk-e. Ez volt az első alkalom, hogy megszólalt a jelenlétemben! Nos, nyilván nem mondhattam, hogy igazából már hetek óta igen, ugyanis ő egy másik csoporthoz jött szemináriumot tartani, de ennek ellenére nagyon megörültem neki. Nem igazán tudtam elképzelni eddig, hogy milyen lehet, de (és talán ezt még egyszer felülbírálom, ám most így tapasztaltam) kifejezetten kedves hangon, szemében őszinte lelkesedéssel ment szemináriumot tartani! 

Ez az élmény azonnal feldobta a hangulatomat, és ezt csak tovább fokozta, hogy adatbáziskezelésen a nemzeti jogszabálytár mellett egy új csoporttársunkkal is megismerkedtünk. Ez az órát pedig az első alkotmányjog gyakorlatunk követte, amit pedig, a legnagyobb meglepetésemre egy közel velünk egykorú fiatalember, Dr. Mécs János tartott. Őszintén örülök, hogy ő tanít majd minket, máskülönben az este hattól fél nyolcig tartó órák bizony nagy kihívások lennének. 

Pénteken órarendileg nem lenne nekem tanítás, de ma mégis bement a csoportunk, ugyanis a szerdán elmaradt Magyar alkotmánytörténet szemináriumot pótoltuk - ez igen nagy kihívást jelenthetett azoknak, akik csütörtök este még elmentek a Gólyahajó nevezetű közösségi szórakozásra. Én annak ellenére fáradt voltam, hogy egész éjjel úgy aludtam, mint akit fejbe vertek, de azért sikerült egyben tartanom magam. A professzorunk Dr. Gosztonyi Gergely, akinek először karakteres mély hangjára letten figyelmes, de aztán az is kiderült róla, hogy, legalábbis szerintem, korrekt, összeszedett, őszinte és még emellett szórakoztató is, egyszóval tehát jó tanár.

Így telt tehát az első hetem: drasztikusan kevesebb Róma-jegyzeteléssel, mint amennyit terveztem, ráadásul van egy csomó egyéb feladatom is, mégis inkább ezzel a bloggal foglalkoztam, olyan fáradt vagyok. És mi lesz itt ezután? Őszintén remélem, hogy menni fog. Egyelőre minden olyan szép! Bár, azt hiszem, most elmegyek aludni...