Az egyetem legnagyobb nehézsége - amire senki nem készít fel

(A leghitelesebb) forrás: ELTE ÁJK memes

Alig több, mint egy éve fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy szeretnék az ELTE ÁJK-ra jelentkezni, és ettől a ponttól kezdve az ehhez való viszonyulásomnak két szakasza volt. 

Az első szakasz nagyjából azt az időintervallumot fedte le, amikor egészen konkrétan fogalmam nem volt arról, hogy mi fán is terem ez az egyetem, mit kell itt csinálni, hogyan és mikor, és úgy összességében mennyiben fog megváltozni az életem akkor, ha ide jelentkezem. 

A második szakasz akkor kezdődött, amikor ezt megelégeltem, és végre nekiláttam annak, hogy utánanézzek a bennem felmerülő kérdéseknek. A tájékozódás céljából eljártam nyílt napokra, elolvastam mindenféle motivációs anyagot, beszélgettem tanárokkal, egyetemistákkal, és persze nem hagyhattam figyelmen kívül a leghitelesebb információforrást sem: az ELTE ÁJK memes oldalát. Az így hallott dolgok pedig kialakítottak bennem egy képet arról, hogy nagyjából mire is számíthatok. 

A mai posztnak ünnepélyes apropója, hogy úgy gondolom, ma a harmadik szakaszba léptem, és innen bölcsen visszanézve [NB. amit a blogon található bölcs gondolatokról mondtam] reflektálok mindarra, amit korábban gondoltam az egyetemről.

- o - Tanácsok és tapasztalataim - o -

1. Az egyetemen "senki nem fogja majd a kezed", magadra leszel utalva.

Nos, ami azt illeti, mással sem találkoztam az elmúlt időszakban, mint kinyújtott kezekkel. Ahogy megkaptam a nyilatkozatot arról, hogy felvételt nyertem, azonnal pontos, részletes és érthető tájékoztatót kaptam a beiratkozási követelményekről, majd az egyik diákmentorom is megkeresett, hogy csatlakozzam csoportunk Facebook-gyűjtőhelyéhez, innentől minden héten küldtek valami hasznos és fontos információt, tippet az egyetemmel kapcsolatban, és azóta is, sőt, egész évben számíthatok majd rájuk, akárcsak a csoporttársaimra. 

2. Az egyetemen nem lesz részed közvetlen, személyes kapcsolatokban, a tanárok nem fognak emberként viszonyulni hozzád.

Ez nem több, mint a harmadik hetem, és Mezey Barna professzor úr már mosolyogva várt, amikor előadás után ismét kérdéssel fordultam hozzá, Siklósi tanár úrral pedig kellemes beszélgetést folytattunk a Római jog oktatásának kihívásairól jelen tantervben, őszinte érdeklődéssel megkérdezte a véleményemet az előadásáról, továbbá hasznos tippeket adott a tanáraink megszólításával kapcsolatban is. 

3. Az egyetemen nem fogsz kapni személyre szóló visszajelzéseket, így senki nem fog segíteni abban, hogy konkrétan te fejlődj.

Jogi adatbázisok kezeléséből elkészítettem a házi feladatomat, elküldtem, és legnagyobb meglepetésemre ezt a választ kaptam Rabóczki Bence tanár úrtól:

Tapasztalataim 

4. Az egyetem nem fog neked semmit adni, neked kell tenned azért, hogy kapj valamit, 

Ez a tanács a karunk dékánjától származik, és nem ez a tény mondatja velem, de ez valóban a legjobb tanácsok egyike, amely megszívlelendő. Ugyanakkor messze nem ennyire drasztikus a helyzet. A orientációs napokon egy egész nap alatt nem tudtam bejárni mindazon diákszervezetek standját, akik lehetőségeket kínálnak, minden nap új plakátok jelennek meg a zsúfolásig tűzdelt hirdetőtáblákon, ma a MÁJT gyakorlatunk előtt a Bibó István Szakkollégium és a Felvételi Előkészítő Bizottság külön bemutatkozott, a tanáraink pedig bőséges szakirodalomjegyzéket ajánlanak óráról órára, amely tanulmányozása elindíthat egy adott szakterület megismerése felé vezető úton. 

5. A Neptun "szar".

Elnézést a nyelvezetért, de a legtöbb hallgatótársam, sőt, még pár oktatóm is ezt a kifejezésmódot találta adekvátnak - holott a Neptun lényegében működik. Gond nélkül be tudtam lépni, fel tudtam venni az óráimat, emellett követhetem az elérhetővé tett diákat, tehát összességében teljesen átlátható számomra a rendszer, 

6. Az egyetemi tankönyveket nem érdemes megvenni, úgysem abból fogsz tanulni: túl sok, túl érthetetlen. 

A Róma tankönyv a legérhetőbb, legrendszerezettebb tankönyv, amit valaha a kezemben fogtam, a Magyar alkotmánytörténetet olvasva tényleg összeáll a történelem, a Közgáz pedig konkrétan humoros. 

7. Az egyetemi előadások unalmasak, nem érdemes rájuk bejárni.

Ma Siklósi tanár úr olyan előadást tartott Rómából, hogy az egész terem csendben figyelt a másfél óra végéig. Úgy tűnik, mintha túloznék, de higgyétek el, nem túlzok. Mezey Barna a maga szenvedélyével még a patrimoniális monarchiát is meg tudja tölteni élettel, Dr. Steiger Judit pedig úgy magyarázza a közgazdaságtant, hogy a komplex matematikai problémák levezetése nem tűnik nehezebbnek egy másodfokú egyenlet megoldásánál.

8. Az egyetemen egy csomó felesleges és unalmas dolgot fogsz tanulni.

Megértem, hogy valakinek nem szíve csücske a közgazdaságtan, vagy Róma helyett élő, MÁJT helyett pedig legalább valamilyen bármilyen jogot szeretne tanulni. Megértem, hogy a Jogi alaptan és Társadalomtudományi alapozó túl elvontnak, azt is, hogy a latin esélytelennek tűnik, az Alkotmányjog pedig túlságosan tömörnek. De ha belegondolunk, ezek mind szükségesek ahhoz, hogy valódi jogásszá váljunk: olyan aki egyszerre képes érteni és érzeni, ismeretek birtokában van az aktuális és a korábbi jogi viszonyok tekintetében, aki átlátja a történelmi összefüggéseket, és aki képes folyamatosan tanulni. Öt év, és a kezünkben lesz a hatalom arra, hogy akár az egész államra kihatással lévő döntéseket hozzunk. Ezt nem tehetjük meg mindezek nélkül. És ha felismerjük a tárgyak szépségét, máris nem lesz olyan unalmas ezt tanulni. 

9. Az egyetem mellett nem lesz időd semmire.

A magam részéről ezt nem tapasztalom. Ugyan kétségkívül sokat kell tanulni már most, de emellett el tudtam menni találkozni egy barátnőmmel, meghallgatni egy irodalmi beszélgetést Nádasdy Ádámmal, és volt írni ezt a blogot, szabadon választott könyvet olvasni, és - aludni is.

10. Az egyetem semmiség, végig fogod bulizni az egészet - ez erről szól.

Nem, legalábbis számomra nem. Számomra arról szól első sorban, hogy felelős jogásszá váljak, és ehhez igenis kell tanulni. Vennem kell a fáradságot, hogy elmenjek az Egyetemi Könyvtárba, elolvasom az ajánlott irodalmat az ötösszerzés érdekében, este fél nyolcig bent maradok Rómát ismételni, itthon pihenésképpen jegyzetelek egy kicsit, a könyveimmel fekszem és kelek - de mindezek ellenére, bármennyire is hangozhat úgy, ennek nem kell tehernek lennie. Amíg azért vagyok itt, hogy jogász legyek, addig az oda vezető utat is örömmel járom. 

10 + 1. Tehát összességében az egyetemen sok olyan dolog lesz, ami a középiskolából érkezők számára nehéz, vagy legalábbis más, meg kell szokni. 

Nem! És ez volt számomra a legmegdöbbentőbb megfigyelés. Az egyetem messze nem annyira kegyetlen és teljesíthetetlen, mint amennyire ezt az egyébként pl. a LegalEagle-ként is önbeteljesítő jóslatok mondják. Tehát az egyetem legnagyobb nehézsége, amire senki nem készít fel: az lényegében az, hogy messze nem annyira nehéz, mint amennyire ezt a meggyőződést kiépíti magában a felvételiző. 

És ami azt illeti, ez nem csupán szellemes fordulat: ez valóban nehéz lehet. Saját példámból kiindulva igenis nagy kihívás lesz most, hogy hogyan is határoljam körül a személyiségemet ebben a meghatározottságában mégis új környezetben. Minden sarkon meglepetés ér, új és új dolgokat ismerek fel, egyre rombolódik le minden, amiben eddig hittem, persze ennél összetettebb kérdésekben is - szóval most egy lelki-világnézeti vákuumhelyzetet élek meg, ha szabad ilyet mondanom. Való igaz, nem tudom, ki vagyok, és, hogy ki lehetek ebben az új környezetben. Nem tudom még, hogy mi érdekel, mi az, amivel tényleg foglalkozni szeretnék. És a legnagyobb kihívás most az, hogy nem kihívás számomra szeretni az egyetemet, a tárgyaimat és tanáraimat... Talán a legnehezebb arra felkészülni, hogy minden rendben lesz ott, ahova megyünk, és most nekem is ezt kell valahogy megértenem: minden rendben van és rendben lesz, nyugalom!