Interregnum

¨ Magyar Értelmező Kéziszótár - percek Gyapotpihével ¨

Interregnum: Törvényes államfő (uralkodó) nélküli időszak; a vezető szervek hiánya vagy a vezetők ideiglenes megbízatása folytán kialakult átmeneti állapot. A szó a latin nyelvből származik, jelentése királyok közötti, köztes uralom.

Az első szemeszterem kétségtelenül király volt. Remélem, hogy fél év múlva a másodikról is elmondhatom ugyanezt. De ezen második szemeszter megkezdése előtt két és fél boldog hetet adott nekem az egyetem, hogy kipihenjem a fáradalmaimat, és a felsorolásokból, törvénycikkekből, koffeinből és stresszből összegyúrt alakból ismét emberré varázsoljam magam. El is határoztam, hogy ezt az időt annak fogom szentelni, hogy sort kerítek mindarra, amire eddig nem, vagy legalábbis kellő mértékben nem tudtam: találkozom a régen látott kedves barátaimmal és ismerőseimmel, szépirodalmat olvasok, rendet rakok a szobámban, és újra űzni kezdem az olyan szeretett hobbijaimat, mint a rendszeres alvás és a kiegyensúlyozott táplálkozás.

* Az egyik lábam itt... *

Persze az egyetem nem engedett olyan hamar szabadon, ugyanis a vizsgák után még vártak rám az OHV-kérdőívek. Ezekről a Neptunon keresztül elérhető kérdőívekről röviden annyit kell tudni, hogy az oktatási minőségbiztosítás nemes célját szolgálják, és mivel ilyen minőségükben kiemelten fontosak az oktatók és a vezetőség számára, két oldalról megközelítve is motiválják a hallgatókat arra, hogy töltsék ki azokat: egyrészről így végre lehetőséget biztosítanak nekik, hogy névtelenül megosszák a véleményüket és a javaslataikat oktatóik munkájával kapcsolatban - másrészről pedig pluszpontot adnak a következő tárgyfelvételnél. 

Már nagyon vártam ezeket a kérdőíveket, ugyanis tényleg rengeteget köszönhetek az oktatóimnak, és ezek révén végre volt lehetőségem arra, hogy mindezt kommunikáljam feléjük anélkül, hogy azt gondolnák, csak a vizsgák miatt próbálom lekenyerezni őket. Ugyan volt egy-kettő, amit már korábban, két vizsga között kitöltöttem (miután megbizonyosodtam róla, hogy lehetséges kurzusonként külön-külön abszolválni ezt a feladatot, és nem kell egész nap a gép előtt ragadnom ahhoz, hogy sikerrel járjak), de a kérdőívek zömére ekkor tudtam kellő időt fordítani. Szerencsére minden különösebb probléma nélkül ki tudtam tölteni őket, az egyetlen kellemetlenség az volt, hogy a Májtra vonatkozót mint a legkedvesebb tárgyaim egyikét az utolsók közé hagytam, és ez valamiért a rendszer lelkivilágának rózsakertjébe taposhatott, ugyanis amikorra oktatóra pontosan mindenkire vonatkozva kitöltöttem a formot, úgy döntött, hogy nekem ehhez nincs jogosultságom, ezért nem engedi elküldeni. Így ennek a kérdőívnek másodszorra is neki kellett futnom, amit azért bántam, mert ebbe fektettem talán a legtöbb munkámat, már csak az oktatóink számából adódóan is - de végül szerintem jobb is volt így, ugyanis ezáltal lehetőséget kaptam arra, hogy árnyaltabban fogalmazzam meg a véleményemet.

Végül aztán azáltal, hogy mindenkiről megírtam a kisebb ódámat, emellett pedig igyekeztem a lehető legtapintatosabban és legudvariasabban megfogalmaznom az esetleges kritikámat, magamban is lezártam a szemesztert. Még az utolsó vizsgám után közvetlenül szántam egy kis időt arra, hogy végiggondoljam, mi minden történt, és hálát adjak azért, hogy eljuthattam odáig, ahol most vagyok - ezzel, és a régi füzeteim és tankönyveim elpakolásával pedig boldogan búcsút intettem az elmúlt elképesztő félévemnek.

* Újra emberré válni *

Ezt követően pedig mindent megtettem azért, hogy bepótoljam a kikapcsolódás az elmúlt hónapokban elmaradt perceit-óráit-napjait. Ennek keretei közt végre ismét időt tudtam tölteni a családommal: anyukámmal és apukámmal annyi filmet néztem, hogy magam is meglepődtem rajta (bepótoltam a Marvel-univerzum eddig általam nem látott filmjeit is), ezen kívül rengeteg olyan emberrel találkoztam, akit tényleg hónapok óta nem láttam. Sokat teáztam: mintegy hagyománnyá vált, hogy ha valakivel szeretnék pár órát beszélgetni, elráncigálom magammal az egyetemmel szemben lévő Lipóti Pékségbe. Egy ilyen alkalommal még Völgyesi Levente tanár úrral is összefutottunk! Nagyon kedves volt, köszönt nekünk :)

Egy szeptemberi fogadalmunknak eleget téve a gimis baráti társaságom egy részével megmásztuk a Gellért-hegyet, ezen kívül egy másik alkalommal pedig összeültünk egy egész napra társasozni és fényképekkel illusztráltan elmesélni, hogy mi történt velünk az elmúlt időszakban. Különös volt látni, hogy milyen különböző irányokba tart az életünk - különös, de boldog módon különös. Nem is tudnám szavakba önteni, milyen semmihez sem fogható érzés volt újra összegyűlni és úgy folytatni a beszélgetést és a játékot, mintha csak tegnap találkoztunk volna utoljára. Érdekes volt látni, hogy mások lettünk már fél év alatt is, de valami bennünk mindig ugyanolyan marad, valami, ami már összeköt bennünket akkor is, ha a város, az ország, az élet különböző pontjain is van már a mi otthonnak nevezett világunk.

Fogadalmi séta a Gellért-hegyre és Győri édes, ami a szívünkből szólt

Emellett pedig ismét kirándulást tettem a számomra oly kedves irodalom világába. Ismét tudtam szépirodalmat olvasni, a választásom pedig Harper Lee Ne bántsátok a feketerigót! című művére esett. Nagyon élveztem, és ehhez a regényben megjelenő ügyvédi vonal is nagyban hozzájárult - sokáig csak kitalált történetként szemléltem, de egy idő után ráébredtem, hogy az egyik főszereplő, Atticus Finch számos vonása, gondolata hűen tükrözi azt, amit a jogi pályán, sőt, magának az életnek a pályáján én magam is fontosnak találok. A második regény, amit kikölcsönöztem, a méltán híres Corleone család életéről szól - Mario Puzo A keresztapa című művéről van szó természetesen -, jelenleg a történetük közepén pihen a könyvjelzőm, bár nem tudom, mi lesz velük így, hogy a küszöbön az egyetem. 

Matt Devere mint Júlia

Az olvasás mellett végre színházba is eljutottam: a Nemzeti Színházban a The Complete Works of William Shakespeare című darabot, a Szkénében pedig a Don Kihótét néztük meg. Az előbbinek már visszatérő vendége voltam, egy pár éve ugyanis már láttam az előadást, ami viszont annyira tetszett, hogy mindenképpen szerettem volna megnézni. Három angol fazon kacagtató komédiája ez, amelyben Shakespeare összes művére reflektálva, de persze a legismertebbeket kiemelve vezetnek minket végig az író életművén, rengeteg vicces jelenettel, a nyelvezet és a modern környezet ellentétéből eredő humorral, emellett pedig kreatív és profi előadásmóddal nevettetik meg a közönséget. Fergeteges előadás, csak ajánlani tudom. Az utóbbiról sajnos nem tudok ekkora lelkesedéssel írni, bár ebben az is közrejátszhat, hogy nem voltam épp egészségem csúcspontján, amikor elmentünk megnézni. Mucsi Zoltánról mindenesetre azt el kell mondanunk, hogy egészen elképesztő színész, és öröm volt látni egy olyan szerepben, amelyben áradt belőle a jóság. A színház pedig még mindig egy varázslatos hely, ünnep, ha ott lehetek. 

* ... a másik ott *

Azért persze nem szakadhattam el teljesen az egyetemtől, ugyanis amint elengedtem az első szemesztert, már nyújtotta is felém a kezét a másik, mégpedig a tárgyfelvétel felé hívogatva. A kötelező tárgyaim a következő félévre a következők:

• Alkotmányjog 2.
• Közgazdaságtan 2. 
• Magyar jogtörténet
• Polgári jog 1.  
• Római jog 2. 
• Társadalomelmélet 
• Szabadon választható szaknyelvi alapozó

A szaknyelv vonatkozásában mindenképpen szerettem volna bekerülni a franciára, ugyanis valahonnan (szerintem a feketepiacon) sikerült szereznem még középiskolában egy középfokú nyelvvizsgát, és mindenképpen szerettem volna folytatni az ilyen irányú tanulmányaimat. Sokat gondolkodtam emellett azon, hogy milyen faktokat válasszak (rögtön azután persze, hogy belépés után lendületből felvettem a horvát-magyar jogtörténeti kollokviumot), végül pedig arra jutottam, hogy felveszek inkább egy másik szaknyelvi alapozót is, mégpedig az angolt, ha már egyszer angol nyelven óhajtok foglalkozni a horvát-magyar jogtörténettel. Mi baj történhetne? :D 

A tárgyfelvétel egyébként elég érdekesen zajlott - amikor azt mondom, hogy érdekesen, azt úgy értem, hogy nem éppen a legbékésebben. Igaz, hogy messze nem volt annyira vészes, mint amilyenekről a mémoldalakon olvashatunk, de ennek ellenére számomra azért megvolt a maga hangulata annak, hogy megismerhettem a kurzusról való kicsúszás ízét. Hála Istennek a nyelvek kapcsán a rangsorrendem miatt nem kellett annyira aggódnom, viszont a Társadalomelmélet és Fleck professzor, valamint a Közgazdaságtan szeminárium és Kelemen Katalin tanárnő vonatkozásában annál inkább. Ekkor ismerkedtem meg a mázlipontok mibenlétével is: arra a meglepő, de legalább valamelyest megnyugtató felismerésre jutottam, hogy ezek a milliárdos nagyságrendű, a rendszer által spontán módon generált pontok nem hozzáadódnak a rangsorponthoz (amit a mintatanterv követésére, a tárgy kötelezőségére és egyebekre való tekintettel kapunk), hanem csak pontazonosság esetén döntenek a sorrendről. 

Ennek ellenére azért kellemetlen volt, hogy nem mindig lehet az embernek mázlija - végeredményben egy hellyel maradtam le Fleck professzor órájáról. Ugyan ezt eleinte nagyon sajnáltam, de végül hála Istennek találtam megoldást: ugyanabban az időpontban volt meghirdetve a csoportunk oktatómentorának, Fruzsinak a szemináriuma, úgyhogy átjelentkeztem hozzá - igazából már várom, kíváncsi vagyok, hogy milyen órákat fog tartani, de biztos vagyok benne, hogy jókat. 

Illusztráció, ő Kelemen Katalin tanárnő

A Közgazdi szemináriumom ennél nagyobb harc volt a remény megőrzéséért, ugyanis folyamatosan változott a rangsorrendi helyem, és bizony az esetek nagy részében kívül estem a 21 fős limiten. Kelemen Katalin tanárnő nélkül viszont elképzelhetetlen a közgazdaságtan, szóval napjában háromszor vagy négyszer is felnéztem a Neptunba, hogy lássam, milyenek az esélyeim. Végül valamilyen megfontolásból 25-re bővítették az általam kiválasztott kurzus befogadóképességét, én pedig 22-dik helyen bekerültem - ez is kétségtelenül csoda, nagyon hálás voltam érte. 

Így tehát végül, legalábbis egyelőre úgy néz ki, a tárgyfelvételem is sikerült. Ma este kitöltöttem az órarendemet, előkerestem az év elején vett füzeteimet (nem volt elég, úgyhogy mehetek holnap venni), lementettem pendrive-ra a kinyomtatandó franciajegyzetet és egyéb érdekes olvasmányokat - második szemeszter, bármit is rejtegetsz - hétfő reggel nyolcas polgári jog előadásokat, francia szakszavak rettentő áradatát, horvát történelmet angol nyelven, kétszáz oldal római kötelmi jogot,  alkotmányjogi mandátumszámítást, a társadalom eddig ismeretlen elméleteit, országos szintű gazdaságpolitikát, vizsgaidőszakba forduló nyári napfordulót - holnap reggel indulok, készen állok!

Kedves olvasó, ha valamilyen véleményed, javaslatod van a bejegyzéssel vagy a bloggal kapcsolatban, kérlek, írd meg hozzászólásban vagy üzenetben, minden észrevételt, gondolatot hálásan fogadok. Köszönöm, hogy elolvastad - Gyapotpihe